Fulop-szigetek - Az utolso nap

Az utolso napon nehez szivvel ebredtunk, mivel ma indulunk haza. Megettuk az utolso hatalmas reggelinket, az utolso edes mangodarabokat, majd visszamentunk a szobaba pakolni. Mar csak egy dolog maradt hatra.

Amikor elovettem az eskuvoi ruhamat meg egyszer utoljara, ugy tunt, az eskuvo evekkel ezelott tortent. Igazabol semmi nem valtozott, de a teny, hogy hazasok vagyunk, valahogy a biztonsag erzesevel tolt el. Paul segitett a ruhat megkotni hatul, majd (kisse hulyen erezve magam) lesetaltunk a tengerpartra, hogy elkeszitsuk azokat az eskuvoi fotokat.

Beszeljenek magukert a kepek.

Annyit nevettunk kozben! A nap sutott, a tenger nyugodt volt es ujra abban a gyonyoru kek szinben csillogott, es jo volt ujra uszni benne, meg akkor is, ha a labaim beleakadtak a ruha uszalyaba. Amikor utra keszen alltunk, otthagytam a szobank elott.

Amikor megtalaltak, a recepcios lanyka megkerdezte, hogy hogyan jarjanak el ugyeben, mondtam, hogy itthagyom, dobjak ki. Mire o szegyellosen megkerdezte: ‘megtarthatom?’. Es igy tortent, hogy a ruhamnak uj tulajdonosa lett. Nagyon boldogga tesz, hogy nem kell kidobnom, mivel ez egy nagyon szep ruha. Odaadtam az emailemet a lanykanak, hogy kuldjon egy kepet majd, ha rajta lesz. Paul azt mondta, szerinte ahogy a ruha megszarad, az osszes lany a szallodaban fel fogja probalni. Remelem, igy lesz. Orulok, hogy masvalaki is talan olyan boldog lesz majd benne, mint amilyen en voltam az eskuvom napjan. 

Dimakya Island (Diboyuyan Island)

Az utolso napunk a szigeten, az utolso nap a buvarkodasra es az utolso napja a naszutunknak.

Izgatottak voltunk, de egyben szomoruak is, hogy az alomnyaralas a vegehez kozeledik. Meg utoljara felhuztuk a buvarruhankat es elindultunk egy Diboyuyan nevu szigethez.

A merulesek hasonloak voltak a helyi zatonyhoz, a zavaros tengervizet is beleertve. Az egyetlen dolog, amit erdemes kiemelni, hogy talaltam megegy ‘shaded batfish’-t! Ez nem volt olyan szep, mint a masik, mivel az teljesen fekete volt, csak a korvonala volt narancssarga, mig ez olyan szinu volt, mint egy kozonseges ‘batfish’, szurke es csikos. 

Agy korall: 

Elefant korall:

Urleny korall (Paul nevezte igy): 

Agancs korall: 

Amikor visszaertunk a szallodaba, kidobaltuk a cuccainkat szaradni, felkaptuk a maszkokat es visszarohantunk a tengerbe. Ugy dontottunk, hogy megkeressuk a teknost. Mikozben keresgeltunk, rabukkantunk egy csapat ‘bigeye jackfish’-re. Eleg kozel tudtunk hozzajuk menni es Paul meg parszor keresztul is uszott a csapaton, egyaltalan nem tunt ugy, hogy zavarta volna oket. Mondtam Paulnak, hogy gyorsan hozza a fenykepezogepet, en pedig visszahuzodtam, hogy nehogy elkergessem a csapatot. Amig csendben varakoztam, kitalaltak, hogy ok fognak megnezni engem. Az egesz raj egyszerre felem fordult, mintha vezenyszora tennek, es elindultak felem, majd szetvaltak elottem es elusztak mellettem. Ezek a halak eleg nagyok, teljesen feherek hatalmas fekete szemekkel, mind engem nezve. Ugy neztek ki, mint egy csapat szellem. Altalaban elvezem, ha egy halraj atuszik rajtam, de bevallom ez az elmeny egy kicsit tul sok volt. Megkonnyebbultem, amikor elfordultak tolem. Szerencsere azonban kozel maradtak, igy amikor Paul visszaert, nagyon jo kepeket tudott kesziteni roluk.

Vegul otthagytuk oket es visszamentunk oda, ahol tegnap megtalaltuk a teknost, es lass csodat, most is ott volt! Ugyanaz a teknos volt, megismertuk, mivel a panceljabol hianyzott egy darab. Mivel mi csak a felszinen lebegtunk a maszkkal, igy nem tudtunk vele jatszani, de (amilyen a mi szerencsenk) par perc mulva feljott levegoert. Kidugta a fejet a vizbol, igy a felszinrol ugy latszott, mintha a loch ness-i szorny lenne, korulnezett, majd ujra lemerult a homokba, hogy folytassa az evest.

A delutan tobbi reszet a napon sutkerezve toltottuk, annyi napsugarat felszivva, amennyit csak tudtunk. Paul elszunditott, en pedig a konyvemet bujtam, hogy megtalaljam egy-ket halnak a nevet, amivel talalkoztunk. Az utolso nagy vacsora utan egy setaval fejeztuk be a napot a tengerparton.

Fulop-szigetek - Coron (Kyokuzan Maru hajoroncs)

A mai nap nagy nap volt, mivel egy elsullyedt japan hajot mentunk megnezni. Ezt a 136m hosszu teherhajot a II. Vilaghaboruban 1944-ben bombazta le egy amerikai repulogep, nem messze a mi szigetunktol. Kb. 40 percbe telt bangkaval, mire odaertunk. Ugy hiszik, a legenysegnek sikerult elmenekulnie (ezt mindig jo tudni, mielott bemaszol egy elsullyedt hajoba). A hajotorzs, a hajoter es a motorhaz meg minding egyben van. Majdnem teljesen vizszintes pozicioban fekszik 22-28m-en, igy melybuvarkodast igenyel, ami kevesebb buvaridot jelent.

Az ido gyonyoru volt, amikor elindultunk. Negyen merultunk egy kiserovel es a tarsaink, egy sved-norveg par nagyon kedvesnek tunt. Nagyon izgatottak voltunk, mivel ez egy vilaghires buvar merulohely. Mi altalaban zatony merulesekre megyunk, igy ez a hajoroncs merules egy uj elmeny volt.

Sajnos a viz nagyon koszos volt. Kesobb megtudtuk, hogy nemcsak rossz idoben voltunk ott (sok plankton), hanem sok gyongyfarm is van az obolben. A gyongyoket a kagylokban egy bizonyos vegyszerrel kezelik, ami tisztan tartja oket az algaktol. Ez szerencsere nem okoz semmilyen hatast az allatvilagban, viszont a viz nagyon zavaros lesz tole. Mivel a roncs egy vedett obolben fekszik, igy az aramlatok nem tudjak a vizet megtisztitani. A jo oldala viszont az, hogy a farmokat fegyveresek vedik, igy nincs halaszat (sem haloval, sem dinamittal, sem semmivel) a kornyeken

Csak elkepzelni tudtuk, mennyire lenyugozo lehet ez a hajo, ha tiszta a viz, igy viszont egyszerre csak kis reszet lattuk. Egy kicsit megzavart ez minket a tajekozodasban, de szerencsere a kiseronk mar rengetegszer merult itt, igy csak ot kellett kovetnunk. A masik ket buvarnak volt elemlampaja, igy neha a lampa fenyet kovettuk, hogy benezzunk a sotet sarkokba, arnyekokba, hatha talalunk valami erdekeset. Allitolag a hajoterben meg mindig lehet latni regi autokat es kamionokat, de persze mi ezekbol semmit nem lattunk.

Mindig megdobbent, hogy a termeszet mennyire gyorsan magaeva kovetel valamit. 70 ev a viz alatt ezt a hajot teljesen atalakitotta egy mesterseges korallzatonnya, tele hallal. Barhova neztel, a hajo minden pici szeglete tele volt elettel. Bamulatos korall formaciok voltak mindenhol mindenfele szinben (gondolom en, hogy mindenfele szin lenne, mi csak a zold arnyalatait lattuk). Furcsa egy lepcsot, egy mentoovet, vagy egy arbocot latni tele elettel..

Ez a hajo tokeletes a buvarkodasra. Nagyon sok helyen lehet atuszni, ami mindig izgalmas, es ha eleg bator vagy es van lampad (meg vegzettseged), meg a hajo belsejebe is be lehet menni korulnezni. Lakik ott egy csapat ‘batfish’, akik kovettek minket, mint egy csapat kutyus, neha meglepoen kozel jottek, hogy jol megnezzenek maguknak minket. Nehany eppen tisztalkodott a sok kis tisztitohal segitsegevel, mikozben elusztunk mellettunk. A hajo egy masik reszen egy csoport lagy korall kozott egy nagy tintahal bujkalt.

A ket merules kozott 2 ora szunetunk volt. Volt egy sziget nem messze, amire ki lehetett uszni napozni, de mi lattunk egy magas zatonyt kozel a hajonkhoz, igy feltettuk a maszkunkat es visszaugrottunk a vizbe, hogy korulnezzunk. Nem vittunk fenykepezo gepet, de lattunk egy allkapocs halat (angolbol forditva), aminek a hatalmasra tatott szaja tele volt tojasokkal! Par perc nezelodes utan visszausztunk a hajora. Ezen a bangkan a tartokarokat bevontak haloval, es a legenyseg matracokat dobott ra. Nagyon jo volt a matracokon fekudni es szivni magunkba a napsutest ebed utan.

Az elso merulesen a hajo egyik felet neztuk meg, majd a masodikon a masikat. Tudom, nagyon giccses, de nem tudtam megallni, hogy ne jatszam el a Titanic pillanatot, amikor a hajoorrba ertunk. Itt egy video is a merulesrol.

Olyan 4 korul ertunk vissza. Egy kis piheno utan felmasztunk egy kilatoba, hogy onnan nezzuk a naplementet. Amig fenn voltuk, lattunk egy csomo denevert felszallni es korozni a sziget korul. Nem semmi latvany volt!

Fulop-szigetek - Dimakya Island (housereef)

A mai nap egy tokeletes nap volt.

Reggeli utan (ami, talan nem is kell emlitenem, foleg mangobol allt) atseltaltunk a buvarkozpontba az elso merulesunkre. Mivel a helyi zatonyhoz mentunk, igy a parton felvettuk a buvarcuccainkat es csak besetaltunk a tengerbe. A talaj feher homok volt es nem lattunk messzebb 5-8 meternel.

Eloszor csak a talaj felett uszkaltunk es olyan volt, mintha a sivatag felett usznank. Raneztem Paulra, hogy tenyleg ez az egyik legjobb helyi zatony Azsiaban? Csak vallat vont es jelzett, hogy varjunk. Par perc mulva par nagyobb kovet talaltunk, ami tele volt hallal. Aztan Toon, a kiseronk a raja jelet mutatta. Tudtam, hogy nem lehet manta igy korulneztem es kovettem, amerre az ujja mutatott. Egy kek pettyes tuskes raja fekudt a homokba asva, csak a szemei es a gerincenek egy resze latszodott ki. Ahogy kozelebb ertunk, lerazta magarol a homokot es eluszott.

A tuskes rajak sokkal kisebbek, mint az ordograja. Igen, veszelyesek, de amig nem probalod megzavarni oket vagy elkapni a farkukat, nem fognak bantani. Amig tisztelettel kozeledsz minden allathoz, nem fognak hozzad meg kozel sem jonni. Kiveve talan a nagy feher capat. A merules alatt meg tobb tuskes rajat is lattunk, a homok alatt aludtak, vagy csak korulottunk uszkaltak.

Kesobb Toon a ‘tintahal’ jelet mutatta. Lassan kozelebb usztunk. Igen, ott volt, egy hatalmas tintahal a kovek kozott, a hullamveressel egyutt mozgott jobbra-balra. Megalltunk egy kis tavolsagra tole es figyeltuk. Paul keszenletbe allitotta a fenykepezogepet. Alltalaban ezek az allatok nagyon felenkek, igy csak a tavolbol lehet oket latni egy-ket pillanatra. Meg sosem lattunk tobbet beloluk, mint hogy gyorsan elusznak, igy nem hittunk a szerencsenknek, hogy ez a peldany nem zavartatja magat. Mi meg a lelegzetunket is visszafogtuk (nem szo szerint) es megprobaltunk nem mozdulni. Ahogy a tintahal valtoztatta a helyet, ugy valtoztatta a szinet is, eloszor csak a teste egyik fele, majd az egesz. Fantasztikus volt figyelni, ahogy a kovek kozott etel utan kutat.

Csak elkepzelni tudjuk, hogy mennyire szep lenne ez a zatony, ha a viz tisztabb lenne. Sok hal van itt, ha tudod, hol kell oket keresni es nagyon baratsagosnak tunnek. Remeltuk, hogy talalkozunk az ott lako teknossel is, de most nem volt szerencsenk. Toon megigerte, hogy a delutan megprobaljuk megkeresni.

Miutan lehamoztuk a buvarruhat magunkrol es kitettuk a napra szaradni, egybol visszamentunk a vizbe, ezuttal csak buvarmaszkkal es buvarpipaval felszerelve. A tenger sokkal nyugodtabb volt es a homok leulepedett a tengerfenekre, igy lehetett latni, hogy hol vannak a zatony reszei. Rengeteg nagyobb halat lattunk, majdnem fuggolegesen logva, az elvezet egyertelmu a testbeszeden, ahogy a kisebb halak tisztitottak oket. Egyszer rengeteg, tobb szaz kis kek halacska suvitett el alattunk, mind egy iranyba uszva. Legkozelebb hoznunk kell a fenykepezo gepet is!

Egy nagy ebed utan nagyon lustak voltunk, mar felig szundiztunk a napon, amikor itt volt az ideje a masodik merulesnekA cel a hiresen baratsagos teknos felkutatasa volt. A merules alatt rajottunk, hogy itt meg a halak is nagyon baratsagosak, nem zavarja oket, ha viszonylag kozel uszol hozzajuk, sot, meg oda is jonnek. Amikor Paul megprobalt lefenykepezni egy murenat, egy par nagy fekete hal odauszott es ott lezengett, amig Paulnak konkretan el kellett oket kergetni, mert mindig beleusztak a kepbe. Meg mindig nem talaltunk teknost.

Elkezdtunk visszauszni a partra, a feher homok felett uszva. Toon megfordult es eppen a ‘felmegyunk a felszinre’ jelet mutatta volna, amikor Paul jelezte, hogy ‘teknos’ es felfele mutatott. Egy kis meretu teknos uszott felettunk, ket remora fuggott a teknojen. Miutan levegot vett, nem messze tolunk ert foldet. Egybol ravetettuk magunkat, de o csak majszolta a tengeri fuvet, mintha ott sem lennenk. Toon osszeszedett egy adag fuvet es az orra ele tartotta, a teknos pedig gyorsan megette. A homok nagyon kisszemu volt es eleg nagy felhot kavartunk, ahogy ide-oda uszkaltunk korulotte, de o egyaltalan nem zavartatta magat. Legalabb 15 percig velunk maradt, de akkor ujra levegot kellett vennie, mi pedig utjara engedtuk. Wow, micsoda elmeny!

Mire kimasztunk a vizbol a nap elfelejtett sutni, de mi beledobtuk magunkat egy napagyba, hallgattuk a tengert es a teknosrol beszelgettunk.

Vacsora kozben eppen desszertet ettunk, amikor egy haromtagu zenekar lepett oda hozzank es megkerdeztek, hogy jatszhatnak-e nekunk valamit. Ez eleg gyakran megtortenik Del-Kelet Azsiaban, hogy amikor vacsorazol egy etteremben, odajon egy par tagu zenekar, vagy csak egy gitaros es zenet ajanl fel neked, de ez altalaban penzert megy. Egyszer meg olyan is elofordult velunk, hogy a zenekar addig nem akart elmenni, amig penzt nem adtunk nekik. Ez okbol mi mindig megkoszontuk, de hatarozottan elutasitottuk az ajanlatokat. Itt viszont ez resze volt a vendegek szorakoztatasanak, igy vegre rossz szajiz nelkul elvezhettunk, ahogy a zenekar csak nekunk jatszik. 

Olvastunk egy picit, majd a napot a tengerparti napagyakon fekve, a csillagokat nezve fejeztuk be.

Fulop-szigetek - Dimakya szigete

Ma reggel, amikor felkeltem, gyorsan feloltoztem es kineztem, hogy mi a helyzet. A nap sutott, a tenger teljesen visszahuzodott es a haziallat gyujtemenyunk is novekedett (Greg, a gekko ekkor mar szoren-szalan eltunt).

Megtalalod a madarat? 

Ez a rak nagyon kiraly, ugy nez ki, mintha napszemuveg lenne rajta!

Isteni reggelit szolgaltak fel, ismet hulyere ettuk magunkat mangoval, majd elindltunk, hogy megkeressuk azt a kis kirandulo osvenyt, amit a szalloda leirasaban talaltunk. Meglepoen meredek es veszelyes volt, de jo volt vegre a mozgas. A latvany a hegy tetejerol gyonyoru volt.

Azt mondtak, a hajo 10 korul fog erkezni, igy osszecuccoltunk es varakoztunk. Egy egesz oraval kesobb erkezett, tele utasokkal. Minket is felpakoltak. Minden nyugodtnak es szaraznak tunt, igy amikor mentomellenyt adtak rank es nagy szatyrokba tettek a csomagjainkat, kicsit meglepodtunk. Meg rank is szoltak, hogy a hatizsakokat ne a padlora tegyuk, hanem mellenk az ulesre. Gondoltuk, ez egy kicsit tulsagosan ovatos…es par perc mulva megertettunk mindent. Kiertunk a nyilt tengerre es a hullamok hirtelen otszorosere nottek.  A mi kis hajonk nehezen haladt elore. Nagyon lassan mentunk, de a nagy hullamok meg igy is belecsapodtak a hajoorrba es mindenkit beboritottak tengervizzel. Ekkor osztottak ki a nagy torolkozoket. Egy koreai csalad minden hullam utan oooh-zott es aaah-zott, anyuci meg meg is kerdezte, hogy vajon ez tajfun-e. Mi Paullal nagyokat nevettunk masok reakcioin, egeszen addig, amig az egyik no hatra nem vonult es leterdelt a hajo oldalanal. Onnantol kezdve mar sajnaltuk szegenyt.

Kb. fel ora izgalom utan vegre megerkeztunk Dimakya szigetere. Amikor kikaszalodtunk a hajobol, zenevel es egy pohar uditovel fogadtak minket. Micsoda fogadtatas!

Ledobtuk a cuccost es elindultunk felfedezni a szigetet. Van egy zold lagunaja, ami tele van nagy gyikokkal, eldugott tengerpartjai es erdekes allatvilaga.

 Itt a tengernek gyonyoru szine van es mindenhol lehet uszkalni, amit mi egybol meg is probaltunk, de a hullamzas tul eros volt es alig tudtunk kimaszni a vizbol. Megneztuk a buvarkozpontot is, es megtudtuk a kemeny igazsagot. Az ev legrosszabb idoszakaban jottunk ide. A tenger tele van planktonnal, igy nem lehet messzire latni, minden feher. Meg mindig eleg haragos, igy sajnos nem tudunk az Apo Zatony korul merulni, pedig az egy nagyon hires merulohely. A tengeri teheneket sem lattak mar hetek ota es csak egyetlen teknosfeszkuk van, es a kisteknosok majd csak februarban fognak kikelni. Ez nagy csalodast okozott. Vigasztalaskeppen elmondtak, hogy a helyi zatony allitolag a legjobb Del-Kelet Azsia helyi zatonyai kozul es meg mindig megnezhetunk egy elsullyedt japan hajot, ami nagyon hires. A hajo raadasul egy, a tengeri szelektol vedett obolben van, igy talan a tenger tisztabb lesz, mint mashol. Feliratkoztunk a merulesekre, majd ravetettuk magunkat a vacsorara, foleg a mango reszlegre. Szerintem tudnam napi haromszor mangoval tomni magam nagyon sokaig.  

Kulon koszonet Tajty Katinak, a Lojt csaladnak es a Szabo csaladnak, hogy lehetove tettek, hogy ezen a gyonyoru szigeten lehessen szallasunk.