Eloszor akkor voltam Luarcaban, amikor az El Camino befejezese utan mentem vissza
Oviedoba busszal. Felneztem,
es rajottem, hogy egy nagyon szep helyen vagyunk. Annyira tetszett, hogy meg is
kerdeztem a mellettem ulo utast, hogy mi a neve a varosnak. Az egyik
tanitvanyom is innen volt es az orak alatt sokat meselt Luarca-rol. Vegul a
Galiciaba vezeto ut alatt sikerult ide is beneznunk.
Luarca egy
kis tengerparti varos, ami az Asztur parton bujik meg alig tobb mint 5000
lakossal. Egy folyo valasztja kette, amit sok hid es egy szep viaduct is
osszekot. Van par strandja es egy kikotoje, ami mellett egy szep promenad vezet.
Erdekes modon a hely, ahonnan a varosra a legszebb a kilatas, az a
Cemeterio, vagyis a temeto. Magasan fekszik, a vilagitotorony mellett es ez a
legregibb es valoszinuleg a legszebb temeto a Kantabriai-obolben. Sok hires
embert temettek itt el, koztuk Severo Ochoa-t, aki 1959-ben kapott Nobel
dijat gyogyszereszet/fiziologia teren vegzett kutatasaiert. A temeto mellett
talalhato az Atalaya kapolna, es mind a ketto a tengerre nez.
A kilatas a temetobol Luarcara es a strandjaira.
A masik oldalon az Asztur tengerpartot latod
es a vihart, ami lassan egyre kozelebb jott hozzank.
Lent
jobbra van egy pici strand, amit majdnem-fuggoleges sziklak vedenek. A szikla tetejen, teljesen a szelen van ez a kis haziko, ami ugy nez ki,
mint ami mindjart a vizbe zuhan onnan fentrol.
A vilagitotorony regebben katonai kilato volt,
ami vedelmi szempontbol volt jelentos a XIV. es a XVIII. szazadban.
Nem maradt tobb idonk Luarcara, mivel odaert
a vihar. Uton kifele a varosbol lattunk par zarandokot, mivel a varos egy
fontos megalloja a Camino de Santiagonak a Camino de Norte utvonalon.
No comments:
Post a Comment