Aigüestortes i Estany de Sant Maurici Nemzeti Park

Spanyolorszagnak 14 nemzeti parkja van es ebbol az Aigüestortes az egyetlen, ami Katalonia teruleten talalhato. Rengeteget hallottam errol a helyrol es amikor terveztuk az utat a Pireneusokba, akkor ezt is belefoglaltuk. A nev ´kanyargos vizek´-et jelent es ennek az eredete az, hogy a park teruleten belul majdnem 200 to talalhato, a legtobb ezek kozul gleccser eredetu es ezeket rengeteg folyo es vizeses taplalja. A hegycsucsok mind kozelitenek a 2500-3000 meterhez. Ez mar nekem eleg ahhoz, hogy tudjam, hogy a taj gyonyoru lesz.

A parknak ket ‘kapuja’ van, Espot es Boí. Espot jobb valasztasnak tunik, mivel innen a park nagyobb resze erheto el, viszont mivel mi Ordesa-bol jottunk, ezert mi Boí mellett dontottunk. Mivel csak ket napunk volt, ezert nem nagyon szamitott, hova megyunk. Valahol olvastuk, hogy Taüll egy, meg Boí-nal is festoibb falu, ezert ugy dontottunk, ott fogunk megszallni. Csak 3 kilometerre van Boí-tol.

Egy (ujabb) korai keles utan hosszu ut vart rank, el kellett mennunk Ordesa-tol Boí-ba. A terkepen nem tunt olyan hosszunak, de azta! Meg sosem voltam ennyire kanyargos uton ezelott! Ilyen szorosokon kellett atvezetnunk.

Mivel a Pireneusokban voltunk, igy a kilatas gyonyoru volt. Mielott elindultunk, odavettem magamhoz a laptopomat es a konyvemet, hogy legyen mit csinalnom az ut alatt, de egyiket sem nyitottam ki. Meg a radiot sem kapcsoltuk be, csak neztunk ki az ablakon. Neha megalltunk, hogy keszitsunk par kepet a kilatoknal. Nekem ez volt a kedvencem. Ez a hegy ugy nez ki, mint amit egy orias felkapott, ketoldalrol osszeszoritott, majd visszadobott a foldre. Es a folyo szine valami hihetetlen!

11 ora utan ertunk Boí-ba es egybol a turista informaciohoz mentunk. A srac a pult mogott tokeletesen beszelt angolul es nagyon segitokesz volt. Tenyleg keszek voltak a vilag minden tajarol jott turistaknak informacioval szolgalni. Kaptunk egy nagyon jo terkepet, amin megmutatta a ket legnepszerubb turista osvenyt. A terkep hatuljan meg a park noveny – es allatvilagarol es kulturalis oroksegerol is volt leiras. Az osvenyek tulajdonkeppen a tavakat kotik ossze, es mehetsz, amig a szemed ellat, vagy ameddig birod, a tavakat kovetve, attol fuggoen, hany tavat szeretnel megnezni. Meg az atlagos idotartamat is megadta a srac a tavak kozotti szakaszoknak. Nagyon meglepett, hogy minden mennyire konnyen ment. Csak beleptunk ide, fogalmunk sem volt arrol, hogy milyen turista osvenyek vannak, es 10 perc mulva mar 2 napos tervvel es terkeppel felszerelkezve indultunk neki utunknak.

Kilatas Boí-bol a kornyezo hegyekre.

Ugy dontottunk, ma a Cavallers viztarolot nezzuk meg. Ezutan meg negy masik to sorakozik egymas utan de ugy beszeltuk meg, hogy minden to utan eldontjuk, hogy akarunk-e meg menni tovabb, vagy forduljunk vissza. Felmentunk kocsival a gatig, majd otthagytuk a kis piros autot a parkoloban es elindultunk felfele. A parkolo mogott volt egy oriasi gat, es elotte pedig a volgy.

A latvany a gat tetejerol. A bal oldalon, a melyben volt a parkolo, es a jobb oldalon a to. Nagyon furcsa erzes kozepen allni.

Es ott volt elottunk a Cavallers viztarozo. Hatalmas volt, nagyon tiszta es az azt korulvevo hegyek visszatukrozodtek a felszinen. Gyonyoru volt.

Az osveny, ami mellette futott, nagy kovekbol allt. Nem volt konnyu a koveken ugralni es lassu volt a haladas, de megerte. Minden tiz meteren valtozott a taj, a szinek, es a to gyonyoru volt. Az osveny nagyon nepszeru, csaladok  es kutyasok szamara is.

A to, a masik vegerol visszanezve.

Egy rovid meredek resz utan felertunk egy lapos reszre. Ez tele volt zold fuvel, sok kovel es rengeteg folyoval. Egy bizonyos reszen ot kulonbozo folyo csobogott korulottunk.

Na es a vizesesek! Volt elottunk harom hatalmas es megszamlalhatatlan kisebb is.

Rengeteg lehetseges osveny volt elottunk, de itt-ott cairn-ek jelentek meg, mutatva az utoat

A korulottunk levo rengeteg viznek koszonhetoen minden ugy tunt, mintha mozogna korulottunk. A folyokon ugy tudtunk atkelni, hogy az egyik korol a masikra leptunk es remeltunk, hogy nem csuszik bele a labunk..

Egy meredek resz, a nap legnehezebb szakasza.

Amikor elindultunk, meg alig volt felho az egen, de amikor visszafordultunk, lattuk, hogy egy nagy viharfelho ott varakozik az egyik hegy tetejen es nagyon ugy nezett ki, mint ami mindjart odaer hozzank.

A mezo vegere ertunk es tartottunk egy gyors megbeszelest. A mai napon nem hoztunk magunkkal esokabatot, mivel az eg tiszta volt reggel. Habar nagyon akartuk latni a tobbi tavat is, ugy dontottunk, visszafordulunk. Es nagyon jol tettuk, mivel 10 perc mulva leszakadt az eg.

Nem igazan aggodtam amiatt, hogy megfazunk, inkabb az erdekelt, hogy a sok nedves, csuszos kovon kell majd visszamennunk. Mire visszaertunk a viztarozohoz, addigra mar nagyon esett. Talaltunk par fenyofat, es odabujtunk alajuk, hogy megvarjuk, amig elmegy a zapor. Nekem volt egy kapucnis pulcsim, Paul pedig talalt egy torcsit a taskajaban, amit magara teritett. Igy vartuk osszebujva, hogy kitisztuljon az eg.

Kb. fel ora mulva a felhok elvonultak, az eso elallt es mi lassan es ovatosan elindultunk vissza a parkoloba. Mire odaertunk, mar hetagra sutott a nap. Ugy dontottunk, hogy ez valoszinu pont eleg volt a mai napra, es visszamentunk Taull-be, hogy megkeressuk a hotelt.