Andorra – A Comapedrosa Kirandulo Osveny

Mivel csak egyetlen egy napunk volt Andorraban, a legtobbet szerettuk volna kihozni belole. A hotelben volt par hirdetes es mi ketsegbeesetten probaltunk valami kulonlegeset talalni. Nagyon szerettunk volna ujra kayakozni – Andorraban ez nem lehetseges. Megprobaltunk megszervezni egy Via Ferrata-t – mar minden le volt foglalva masnapra. Megneztuk a canyoning-ot – ugy dontottem, ez egy kicsit tul sok nekem. A hegyek egy kicsit magasnak tuntek ahhoz, hogy bicajokkal vagjunk nekik, igy vegul annal maradtunk, amit mar 4 napja minden nap csinaltunk: kirandulas.

Megneztuk a potencialis kiranduloosvenyeket. Andorraban ket Nemzeti Park van, mind a ketto egy picit tavol volt tolunk, de amikor megneztuk a kepeket a parkokrol, pont ugy neztek ki, mint a Pireneusok tobbi resze, csak itt lovak voltak tehenek helyett. Raadasul csak 3-4 oras osvenyeket talaltunk es mi valami egesz naposat kerestunk. Valahol a sok nev kozott felbukkant a ‘Comapedrosa’, es ez a hegy vegul jo kihivasnak tunt. Elmentunk kocsival egy masik varosba, majd megkerestuk a turista informaciot.

Meg kell, hogy mondjam, a turista informaciok a kedvenc helyeim Spanyolorszagban! Az emberek mindig nagyon segitokeszek, neha meg angolul is beszelnek, habar mar egyre magabiztosabb vagyok spanyolul is. Mindent elmagyaraznak es minden kerdesedre valaszolnak. Raadasul meg terkepet is adnak a kornyezo tajrol, ami egyertelmu, rajta vannak a fontosabb latnivalok, kilatok, tudod, hogy milyen magasra mesz es milyen messzire. A lany itt azt mondta, hogy a csucsra es vissza szamoljunk 10 orat (ez meg nekunk is egy kicsit sok volt), de mutatott egy rovidebb, 7 oras utat az Estany Negra-hoz. Ez tokeletesen hangzott, felszerelkeztunk a terkeppel es utnak indultunk.

Egy nagyo szep turat akartuk erre az egy napra Andorraban, hogy egy felejthetetlen elmennyel zarjuk a hetveget. Elmondhatom, hogy ez 100%-osan sikerult. A mai kirandulas volt a leghosszabb, legnehezebb, legmagasabb es legkihivobb, de egyben a legcsodalatosabb osveny, amit valaha masztunk.

Az ut nem vesztegette azzal az idejet, hogy hozzaszoktasson minket a maszashoz, egybol elesen felfele indult az erdon keresztul, at a vizeseseken. Korulottunk magasabbnal magasabb hegyek emelkedtek.

Ezt a reszet az osvenynek ‘rozsaszin resz’-nek hivtam, mivel a hegyoldal tete volt rozsaszin viragokkal. Nagyon szep volt.

A 'rozsaszin resz' utan egy rovid egyenes resz jott, majd ujra csak fel, fel es fel.

A kilatas nagyon szep volt innen. Mar lattuk az osveny kovetkezo reszet.

Az osveny mellett volt egy nagyon szepnek tuno, emeletes refugi egy viztarozoval.  

Ujra az osvenyen, at a volgyon. Nemsokara el is hagytuk a zold ovezetet es mar csak koveken masztunk. A kovetkezo volgyet egy gleccser formazta volt es az ut egybol egy hatalmas jegdarab mellett vezetett.

Ezutan a koves, nagyon meredek resz utan megerkeztunk ehhez a kis tohoz. Le kellett ulnunk, hogy megcsodaljuk, annyira szep volt.

Egy par percig itt ultunk, es miutan vegigneztuk, ahogy egy csapat kirandulo csuszkal le a havon (nagyon fura volt latni az embereket, ahogy sortban es poloban rohangalnak a havon), megkerdeztuk oket, hogy vajon mennyire biztonsagos nekunk tovabbmenni. Nagyon kedvesek es segitokeszek voltak, es azt mondtak, felfele nem rossz, de lefele oda kell figyelnunk, hova lepunk. Azt is mondtak, hogy a kovetkezo to neve ‘fekete’, de a to igazabol feher. Nem ertettem, mire gondoltak, gondoltam biztos meg nem megy eleg jol a spanyol. Megettuk az ebedunket, majd elindultunk felfele a havon.

A jeg tetejen megtalaltuk a ‘Fekete’ tavat, az Estany Negra-t. Es tenyleg feher volt! Vegre megertettem, mire gondoltak a spanyolok, a to jeggel volt fedve! Meg sosem lattam ehhez foghatot. A nyar kozepe, 31 fok meleg es ezt a gyonyoru, jeges tavat neztuk. Alig tudtam rola levenni a szemem.

Nem igazan akartunk tovabb maszni a hoban, de a terkep azt irta, hogy van a kozelben egy kilato a to melletti koves fal tetejen, es ugy dontottunk, hogy a kilatas a masik oldalon megeri az exra maszast. Kerestuk az osvenyt, de nem talaltuk, igy csak elintultunk felfele. Felelmetes volt, mivel NAGYON meredek volt, de igy legalabb gyorsan felertunk, es igen, nagyon megerte.

Ugy dontottunk, nem masszuk  meg a csucsot. Nem volt messze, de meredek volt es mind a ketten ugy gondoltuk, hogy mara ennyi eleg volt, nem is emlitve, hogy a felhok mar megint elkezdtek gyulekezni. Megvartuk, amig ideer egy francia csapat es megmutatjak nekunk az utat lefele (az osveny a hegy oldalaban vezetett, nem egyenesen fel), majd mi is elindultunk utanuk.

Egyre tobb lett a felho, igy egyre gyorsabban mentunk lefele. Ugy tunt, mintha barmelyik pillanatban elkezdene esni az eso. A szel elallt, a madarak es a pillangok eltuntek, es folyamatosan egyre sotetebb lett korulottunk, mig vegul meghallottuk az elso tavoli mennydorgest. Ketsegbeesetten probaltuk elerni a 'rozsaszin reszt', mivel ott kezdodtek a fak. Majdhogynem futottunk lefele a hegyrol. Az elso cseppek akkor kezdtek el esni, amikor meglattuk az elso fakat. Gyorsan alajuk rohantunk, felvettuk az esokabatunkat, Paul meg egy esernyot is talalt a hatizsakjaban, es megnyilt az eg. Olyan volt, mintha csak rank vart volna. Neztuk a villamlast, hallgattuk az egdorgest es mosolyogtunk. Nagyon gyonyoru helyeken jartunk, felejthetetlen elmenyekben volt reszunk es ez az utolso nap kulonlegesen jol sikerult.  

Kb. 20 perc mulva tovabballt az eso, igy mi is elindultunk. A nagy eso utan igy nezett ki az osveny.

Kb. fel oraval az ut vege elott az osveny egy nagy resze viz alatt volt a megduzzadt vizeses miatt. Lattunk egy csomo nagyobb kovet, igy felkeszitettuk magunkat es nekiindultunk, hogy atfussunk a vizen. Paulnak sikerult, de nekem az utolso pillanatban megcsuszott a labam es belecsobbantam a vizbe.

Mire visszaertunk a kocsiba, mar ujra esett. Nagyon ehesek voltunk, igy csak bementunk egy boltba, vettunk par dolgot es Paul fozott vacsorat. Ez azt jelentette, hogy nem tudtunk gasztronomiai felfedezo utra menni, de allitolag a legnepszerubb etel Andorraban a pizza sorrel, igy azt hiszem, nem veszitettunk sokat.

Es a mai nappal a Pireneusokban toltott napjaink veget ertek. Masnap szerda volt. Reggel visszamentunk Barcelonaba, es estere mar eldontottuk, hogy itt az ideje tovabblepni. Megvettuk a vonatjegyeket, meg utoljara talalkoztunk baratainkkal, osszepakoltuk es vasarnap elkoltoztunk Aszturiaba, Oviedo varosaba.