Taüll es egy kis gasztronomia

 Paul azt olvasta valahol, hogy Taüll egy nagyon festoi kis falu, igy ugy dontottunk, hogy a valoszinuleg nagyon forgalmas Boí helyett itt szallunk meg. Hat nem vicceltek, amikor azt mondtak, festoi! Nehez lenne ennel festoibb helyet talalni. Habar nekem Torla is nagyon tetszett.

Erdekes modon pont azon a hetvegen, amikor mi ott voltunk, volt a Fiesta Mayor, vagyis a Falunap, bar ezen mar tenyleg nem kellene meglepodnom, mivel barhova megyunk, mindenhol van valami fesztival. Ezek a spanyolok ugy tunik, nem csinalnak semmi mast, csak buliznak. Viszont azon nagyon meglepodtunk, amikor a hotelba vezeto uton egy nagy csapat ember jott felenk es egy no megallitott minket. Felve neztunk ossze, hogy vajon mit akar majd mondani, de leeresztettuk az ablakot. Azt mondta, hogy penzt gyujtenek a Falunapra. Ezutan intett egyett, es egy idosekbol allo kis zenekar elkezdett jatszani nekunk jo hangosan. Paul adott nekik par eurot, es lassan elindult a tomeg lefele, es a mar akkor reszeg fiatalok mind bekiabaltak az ablakon, hogy ´thank you!!´ . Ezutan az oregek hajoltak be es kezdtek el hozzank beszelni katalanul, mire mi udvariasan mosolyogtunk es bologattunk. Ezutan spanyolra valtottak, de mi azt sem ertettuk. Amikor vegre rajottek, hogy kulfoldiek vagyunk, akkor vegre feladtak es ok is elindultak a tobbiek utan. Mi csak neztunk egymasra Paullal es probaltuk felfogni, hogy mi is tortent az utobbi par percben.

Mivel Paulnak sajnos dolgoznia kellett delutan, vegul megis lett egy konnyu napunk (a termeszet rankeroszakolta az esovel), majd este elindultunk, hogy talaljunk egy ettermet.

A falut ugyanaz jellemezte, mint Torla-t, csak itt nem voltak boszorkanyuzo kemenyek. Szurke hazak sorakoztak egymas mellett, es ket romai kori templommal is dicsekedhet a falu. Az elso tornyaba egybol felakasztottak egy szeparatista katalan zaszlot (nem engedik, hogy elfelejtsd, hogy Kataloniaban vagy, NEM Spanyolorszagban, meg a Pireneusok kozepen sem).

Gyorsan rajottunk, hogy nincs szerencsenk. Vasarnap volt es minden zarva volt. Barcelonaban az embereknek van uzleti erzekunk es altalanossagban beszelve az ettermek, barok es meg nehany bolt is nyitva van egesz nap es meg a hetvegen is. Azt hiszem, ehhez mi tulsagosan is hozzaszoktunk. Ahogy kilepsz a turistaovezetbol, egybol kapod a pofont. 2-3 oras szieszta delutanonkent, halj ehen, ha addig nem ettel, es szombaton delben minden bezar es nem nyitnak ki hetfo reggelig. Van egy mondas, ami szerintem nagyon igaz a spanyolokra. Napkozben szieszta, este fieszta.

Elsetaltunk a masik, hiresebb romai korabeli templomhoz, ami 5 emeletes es a Nemzeti Park kulturalis Oroksegenek fontos resze. Egybol a templom mellett elbujva talaltunk egy bajos kis ettermet, ami valami oknal fogva nyitva volt. Besetaltunk, nem sokat remelve a helytol… es az egyik legjobb vacsorat szolgaltak fel nekunk egesz Kataloniaban.

Az eloetel utan megkertuk a felszolgalot, hogy ajanljon nekunk valami helyi kulonlegesseget. O a butifarra-t ajanlotta, ami egy tipikus katalan etel es mi rabolintottunk. Par perc mulva ezt tette elenk.

Allitolag ez a hurka jellegu dolog a legegyszerubb es a legtisztabb etel. Egy helyi holgy kesziti ezeket hazilag, tradicionalis modon, es tole veszi az etterem. Egy nagyon egyszeru es osi recept alapjan keszul, ami azt jelenti, hogy osszekevernek tiszta disznohust (nincs benne zsir) es fuszereket (so es bors). Ez mind tradicionalisan disznobelbe van beletove. Az ize egyszeru, de jellegzetes iz, egy picit sos, fuszeres.

(Persze ez nem mond sokat a magyaroknak, mindenki evett mar hurkat disznovagas utan, de Paulnak meg mindig ujdonsagkent hatott.)

Desszertnek fagyit kertunk, de nem akarmilyen fagyit! Harom gombocot kaptunk, az elso kakukkfu, a masodik malna es ecet izu volt, a harmadik pedig mogyoro es a helyi ital, a ratafia kevereke volt. Ezek furcsa, de mindenkeppen nagyon egyedulallo izek voltak. Allitolag a srac, aki ezeket kesziti, neha hoz gomba vagy oliva olaj izu fagyikat is. Zsenialis!

Amikor megemlitettek a helyi italt, Paul egybol kijelentette, hogy ezt ki kell probalnunk a vacsora utan. Egy kis pireneusi falubol jott es az ize hasonlit az Unikumra, de persze edesebb. Allitolag a raiers-ek azok az emberek, akik regen faronkoket usztattak le a folyokon. Innen jon az ital neve.

Nagyon finom vacsorat ettuk, az egyik eddigi legjobb, de mindenkeppen a legkulonlegesebb. Az etterembol kilepve meg keszitettem par kepet a templomrol es korbesetaltuk a falut.