Az Oviedoban
eltoltott ido nagy reszet egy ‘nem annyira szep’ lakasban toltottuk, igy ugy
dontottunk, hogy Granadaban az elso hazassagi evfordulonk alkalmabol egy kicsit
tobbet koltunk es egy szep helyre koltozunk. Megneztuk, mik a lehetosegeink es
megtalaltuk a tokeletes helyet. Az utcank az Ovaros sziveben van, amit Albayzín-nak
hivnak. Ez a szepseges negyed egy hegyen helyezkedik el az Alhambra-val
szemben, es tele van keskeny, kanyargos osvenyekkel es feherre festett
hazakkal, amiknek a tetejen az a tipikus spanyol terrakotta tetocserep lathato.
Az ‘utcaban’, ahol lakunk, csak egyetlen ajtot talalsz, es ez az ajto a mi
hazunkba vezet.
Negy pici lakas
van a hazban es mind a negy egy kis belso terre nez. Ez a haz szive. Tele van
zold novenyekkel, egy pici, elkeritett magan-oazis.
A mi hazunk
tetejet is ugyanazok a tipikus tetocserepek boritjak, mint az osszes tobbiet
korulottunk. Nagyon tetszik, annyira spanyol!
Megerkeztunk a haz legjobb es egyben legfontosabb reszehez, a teraszhoz.
Ebben a kilatasban gyonyorkodunk minden nap.
Habar a terasz hasznalata kozos a lakasok kozott, altalaban mi vagyunk az
egyeduli ittlakok, igy a terasz csak a mienk. Meg ha neha jonnek turistak
valamelyik masik lakasba, ok egesz nap a varost jarjak, igy sosem zavarnak
minket. Mi tulajdonkeppen itt elunk. Itt eszunk reggelit, Paul itt szokott
dologzni, amig nagyon meleg nem lesz. Meg napozni is szoktunk itt a kora
delutani orakban, mivel habar mar oktober vege van, ilyenkor meg mindig nagyon
meleg van.
Estenkent is gyakran ulunk itt es nezzuk, ahogyan a lemenoben levo nap
megvilagitja az Alhambrat egy hideg itallal a kezunkben oliva bogyokat
eszegetve. A velunk szemben levo hazban fiatalok laknak, akik neha flamenco-t
gyakorolnak. Neha a kora esti orakban a mellettunk levo kis teren egy srac
harmonikan jatszik es gitaron kiseri magat. Ezek a pillanatok mar majdnem
giccsesek, annyira tokeletesek. Nagyon szeretjuk a teraszunkat.
No comments:
Post a Comment