Nagyon vagytam ra, hogy megnezhessem ennek a gyonyoru parknak a
labirintusat, mivel (ha jol emlekszem) meg sosem voltam labirintusban. Tudtam,
hogy egy parkban van, de nem voltam teljesen felkeszulve ra, hogy mennyire
muveszien terveztek meg ezt a kis zold szigetet a varos kozepen.
Ez Barcelona legregebbi kertje es egy olasz tervezo altal lett tervezve
1792-ben. Egy gazdag marki birtokahoz tartozott aki nagyon buszke volt
kertjere. Az 55 hektaros alapteruleten mindent megtalalsz, ami akkor divatos
volt: viragagyakat, sok elrejtett kis teret es kulonbozo fajta szokokutakat.
Csak az also resze lett megtervezve, a felso reszen meghagytak az erdot, igy az
arnyekos reszek is megtalalhatoak. Rengeteg minden var felfedezesre, kis
patakok, hidak, egy nagy to, szokokutak, eldugott sarkok bajos kopadokkal,
gyakran egy kis szoborral diszitve.
A fo
latvanyossag termeszetesen a labirintus. Az igazat megvallva elso hallasra nem
gondoltam sokat rola, de amikor Paullal versenyeztunk, hogy ki talalja meg
eloszor a kozepet, rajottunk, hogy nem olyan egyszeru, mint amilyennek tunik! Habar
a labirintus ‘fala’ nem nagyon vastag es meg at is lehet latni rajta,
mindenkinek nagy elmenyt nyujt a belsejeben valo seta.
Egyik
vasarnap reggel latogattunk el ebbe a parkba, hogy magunk mogott hagyjuk egy
kicsit a varos zajat. Egy felrehuzodo fuves reszen dedobtuk a torcsit, Paul
elovette a konyvet en pedig eppen majdnem elaludtam a meleg napsutesben…amikor
egy csapat ember jelent meg es elkezdtek a foldet vizsgalni kulonbozo
novenyeket keresni PONT AZON A RESZEN A PARKNAK, AHOL MI VOLTUNK!!! Turelmesen
vartunk, hogy majdcsak befejezik es elmennek. Folyamatosan a talajt, a fakat es
a bokrokat vizsgaltak es arrol beszeltek, hogy melyik noveny milyen csaladba
tartozik. Kb. 15 perc utan ugy dontottunk, hogy sikerult elrontaniuk a
napozasunkat es eppen elkezdtunk osszepakolni, mikor vegre elmentek.
Meg az
utolso ember a csoportbol le sem lepett a furol, amikor egy masik csoport jott
oda! Ebben a csoportban sok gyerek volt es sokan szorongattak bogarfogasra
szolgalo halot. Elkezdtek lepkekre es mas egyeb bogarra vadaszni. Nem igazan
ertettuk, hogy mi tortenik, de ez alkalommal felcuccoltunk es elindultunk a
kijarat fele.
Az uton
talalkoztunk megegy csapattal, ok madarakat nezegettek! Komolyan azt gondoltam,
hogy a spanyolok teljesen orultek, tenyleg nincs mas dolguk vasarnap reggel,
csak a MI parkunkba jonnek bogarakat kergetni?! Amikor visszaertunk a
bejarathoz, akkor vettuk eszre, hogy mar megint belebotlottunk valami helyi
fesztivalba. Ez olyan ‘ismerd meg a korulotted levo elovilagot’- szeru dolog
volt es fel lehetett iratkozni a kulonbozo csoportokba, amik orankent indultak.
Ez persze mindent megmagyarazott es jot nevettunk a vegen. Meg sokaig emlekezni
fogunk erre a parkra.
Amikor
kifele mentunk a parkbol, lattuk, hogy a park piknik reszen egy szulinapi buli
zajlott. Itt Spanyolorszagban nem berelnek ki egy helyet sok penzert es nem
viszik el a gyerekeket valami kulonleges, altalaban draga helyre, ahogy
Angliaban szokas. Itt a built egybol a parkban rendezik a jatszoter mellett, a
padokat befedtek szines ruhaval es arra tettek a szendvicseket, a dekoraciot
pedig a fakra aggatjak. A gyerekek nagyon elveztek. Konnyu ez egy olyan
orszagban, ahol mindig jo ido van.
Habar egy picit kint van a varosbol, erdemes ellatogatni a Parc de Laberint-ba.
A Passeig dels Castanyers 1 szam
alatt talalhato.
No comments:
Post a Comment