Barcelona - Sant Joan Fesztival

Sant Joan a legnagyobb, legvadabb es legorultebb buli Barcelonaban. Az ev legrovidebb ejszakajat/leghosszabb napjat unnepli, amit az angolok Summer Solstice-nak hivnak. Ez egy pogany fesztival, amit mar evszazadok ota unnepelnek annak ellenere, hogy a kereszteny egyhaz mindent megtett, hogy megszabaduljon tole. Napjainkban a tradicio el es viragzik, es Katalonia egyik legfontosabb unnepeve valt.

A fesztivalnak meg sutije is van, amit az emberek Sant Joan ejjelen esznek, ezt ‘coca’-nak hivjak. Ez egy nagy, lapos tortaszeru dolog es tradicionalisan ket fajtajat lehet kapni, gyumolcsoset vagy magvasat. Minden egyes pekseg tele volt veluk, igy nekem is ki kellett probalnom!

A katalanok a fesztivalt ‘A tuz ejszakaja’-nak is nevezik, mivel ez az este a tuzrol es a tuzijatekrol szol. Nincs olyan nagy, kozponti tuzijatek, mint otthon, hanem mindenki megveszi a sajat kis otthoni tuzijatekat a majdnem minden sarkon talalhato petarda arusito helyekrol.

A fesztival ejszakajan rengeteg, hozzajuk hasonlo par lathato: az egyik egy coca-val tele szatyrot cipel, mig a masiknak a sok petardatol es tuzijatektol szakad le a keze.

Mindezek utan elkepzelheted, hogy mennyire vartam a fesztivalt! Paul nem volt velem ezen a hetvegen, igy csak rajtam allt, hogy belevessem magam az esemenybe. Mindent latni akartam, igy megkerdeztem a ‘Magyarok Barcelonaban’ Facebook oldalon az itt elo magyarokat, hogy hol van erre a legjobb hely. Nagyon meglepodtem azon a ket valaszon, amit kaptam: ‘Mindenhol, csak nem itt’, es ‘A helyszíntől 42 km-re lévő atombunkerek belsejében a legoptimálisabb’. Mind a ket hozzaszolas sok ‘like’-ot kapott mas magyaroktol. Elkepzelheted, mennyire meglepodtem! Ezek utan megkertem az egyik baratomat a nyelviskolabol, hogy jojjon le velem a tengerpartra, mert azt olvastam, hogy ott vannak a legnagyobb bulik. Meg be sem fejeztem a mondatot, amikor visszautasitott mondvan, hogy tul veszelyes olyankor a tengerparton lenni es nekem sem szabadna odamennem.

Tenyleg nem ertettem, hogy miert ilyen negativak az emberek, de ugy dontottem, inkabb hiszek nekik es feladtam a tengerpartot. Ezutan ugy dontottunk, hogy a Tibidabo hegy oldalara megyunk fel es onnan nezzuk a tuzijatekot, de nagyon ugy nezett ki, hogy esni fog, igy inkabb abban allapodtunk meg, hogy a Grácia varosreszben fogunk barangolni az utcakon.

Mar par nappal a fesztival elott elkezdodtek a petardak durrogasai, de aznap delutantol mar folyamatosan lehetett oket hallani. A kutyak teljesen megorultek, a kisgyerekek a fuluket befogva setaltak es az idosek otthon maradtak. Ugy dontottem, hogy a metro helyett gyalog megyek Gráciaba, hogy lassam, mi tortenik az utcan. Hirtelen nagyon orultem, hogy hittem az embereknek es nem mentem le a tengerpartra. Petardak robbantak minenhol, fiatalok tuzijatekokat gyujtogattak, es kozben a hatterben a mentoautok szirenaja folyamatosan szolt.

Ezek a gyerekek a katalan szeparatista zaszlot viselik es az egyikuk egy faklyaval rohangal (ugy ertem, igazi faklya igazi langgal es a kissrac alig tunt tobbnek 10 evesnel!). Egyutt futottak az uton, ket felnott kiserte oket bicajjal, itt csak azert alltak meg, mert pirosat kaptak. Nem vagyok benne biztos, hogy ennek az egesznek mi volt a jelentosege.

Vegre megerkeztem Gráciaba. Egy darabig az utcakon baragnoltunk, aztan meghallottuk a dobolast. Kovettuk a dobos csapatot egy kis terre. Az odafele vezeto uton ezt a kis gyulekezetet talaltuk. A szomszedok az utca kozepen felallitottak az asztalokat, mindenki hozott enni-inni es egyutt unnepeltek.

Vegul megerkeztunk a terre, ahol elkezdodott a kaosz. A dobosok meggyujtottak ezt a hatalmas tuzet, majd otthagytak, es a felnottek arrol gyujtogattak a csillagszorokat. Volt ott is etel es ital a kinalaton es mindenki, ugy ertem tenyleg mindenki folyamatosan tuzijatekokat gyujtott es a gyerekek az alatt rohangaltak csillagszorokkal a kezukben. Mi ketten kulfoldiek a falhoz lapulva alltunk es megprobaltunk olyan messze lenni a tuzijatekoktol es az azokbol hullo daraboktol, amennyire csak lehetseges.

Ez a (nagyon rossz) kep egy kb. 8 eves kisfiut mutat, ahogy meggyujtja a tuzijatekot, mikozben a szulei tavolabbrol buszken neztek ot. A tuzijatek a kozeli faba utkozott es mindenkinek rohannia kellett.

Atsetaltunk egy masik kis terre, ahol elozene volt es a zenere gyerekek tancoltak, hiaba volt mar ejfel utan. Ez egy kisse civilizaltabbnak tunt, igy itt maradtunk egy darabig.

Egesz ejszakan keresztul folyamatosan durrogtak a petardak, az egyik hangosabban mint a masik. Egyszeruen nem ertettem! Reggel 2:30-ra ertem haza es akkor meg mindig szoltak a petardak! Szerencsere tulsagosan faradt voltam, igy a zaj ellenere sikerult elaludnom.

Masnap munkaszuneti nap volt a legtobb helyen. Az utcaseproknek mindenkeppen az volt. Reggel elmentem egyet setalni es a varos tele volt a petardak es a tuzijatekok maradvanyaival.

Azt hiszem, Sant Joan nem tartozik a kedvenc fesztivaljaim koze. Lehet, hogy ehhez mar tul oreg vagyok?