A Pireneusok – Ordesa Volgy, Felso Aragonia (Faja Pelay)

FIGYELEM! A most kovetkezo, A Pireneusokrol szolo blogok extra hosszuak, tele vannak rengeteg gyonyoru fenykeppel es rengeteg a panorama!

Keson, munka utan indultunk Barcelonabol, igy mire odaertunk a Pireneusok labahoz, mar teljesen sotet volt. 4 ora vezetes utan vegre megtalaltuk a hotelt Torlaban, ami a volgyhoz legkozelebb fekvo falu. Ahogy a fejunk a parnahoz ert, mar aludtunk is.

A kovetkezo nap reggen amikor felkeltunk, kineztunk az ablakunkon. Hat, nem veletlenul hivjak a hotelt Belle Vista-nak (Gyonyoru Latkep).

Az elso napra hosszu kirandulast terveztunk es az idojaras jelentes szerint eso volt varhato delutanra, igy koran keltunk, osszepakoltunk es elindultunk, hogy megkeressuk a buszt, ami a volgybe visz minket. A Termeszetvedelmi Parkba nem lehet kocsival menni, csak a busszal, ami amugy gyakran indul es a blog irasanak idejeben 10.30 euroba kerult oda-vissza egy embernek.

Kb. 20 perces vezetes utan ertunk a Pradera-hoz, ami a buszparkolo neve. Itt a kavezoban vettunk egy baconos bagettet, majd elindultunk az elso kirandulasunkra a Pireneusokban.

Az elso napra a legnepszerubb osvenyt terveztuk, a Faja Pelay-t, vagyis a Vadaszosvenyt. Ez egy 7-8 oras, 22 km hosszu, kozepes nehezsegu ut, es a leghiresebb nevezetessege a La Cola de Caballo, azaz a Lofarok. Ez egy vizeses, ami ugy nez ki, mint (fogadjunk, sosem talalnad ki) egy lofarok. Ha erdekel, nezd meg a turatervet ezen a Wikiloc oldalon. Az osveny jol ki volt tablazva, tiszta volt es jo volt a kondicioja is.

Velemenyem szerint a Faja de Pelay egy tokeletes kirandulo osveny. Az elso ora nehez, de akkor meg amugy is tele vagy energiaval. A nehez resz utan egybol egy gyonyoru kilatonal unnepelheted meg, hogy felertel, onnantol kezdve pedig mar csak lefele kell menned egeszen a seta vegeig.

Az osveny 1400m-es magassagbol indult a legnehezebb resszel, ami a 700m-es szintkulonbseg lekuzdeset jelenti. Nehez volt, hosszu es csak nem akart vege lenni!

Amikor vegre felertunk, a Calcilarruego kilato gyonyoru latvannyal ajandekozott meg bennunket. A volgy messze alattunk huzodott es a hegyek a masik oldalon olyan magasak voltak, hogy csak emeltem es emeltem a szemem es meg mindig nem lattam a tetejuket! Kellett par perc, mire az agyam felfogta a taj mereteit.

Abban a pillanatban, ahogy felertunk, Paul kapott egy hivast az Egyesult Kiralysagbol es az Ordesa volgy kozepen nyomtato problemakat kellett megoldania!

(Csak csendben hozzatennem, hogy csak ezen a kis reszen talalkoztunk harom ferfival, aki piros poloban volt. Nem tudom, miert tunt fel, de erdekesnek talaltam.)

Innentol kezdve az osveny szeliden lejtett egeszen a Lofarokig. A bal oldalon a melysegben neha megcsillant az Arazas-folyo gyonyoru kek vizen a feny.

Az osveny a sziklafalon vezetett. A jobb oldalon a fal meredeken fut felfele, mig a bal oldalon van egy 700m-es melyseg.

A kirandulasnak ezen a reszen egyaltalan nem ereztuk ugy, hogy egy hatalmas hegyen setalunk. Minden zold  es elettel teli volt korulottunk, viragok es pillangok tuntek fel mindenutt.  

Egyszer csak valami mozgast lattam a szemem sarkabol. Felneztem, es egy zerge csalad setalt a hegyoldalban.

(Ekkorra mar 6 piros polos ferfit szamoltam! Gyorsan vegigfutottam gondolatban Paul poloin es megnyugodtam, amikor eszembe jutott, hogy igen, Paulnak is van egy piros poloja, meg tolem kapta karacsonyra. Micsoda megnyugvas! Viszont nekem nincs egy sem! Remelem, nem lesz belole gond.)

Vegre megpillantottuk a Lofarok vizesest. Meg mindig messze volt, de mar kozeledtunk.

(Ezen a reszen tortent, hogy mivel az osveny lejtett, mindenkit lattunk, aki elottunk ment, es rengetegen viseltek….PIROS POLOT! Mi van ezekkel a spanyolokkal es a piros poloikkal?! Nagyon konnyen lehetett az osvenyt kovetni, csak a szemeddel ossze kellett kotni a sok piros polot. Hirtelen hatalmas tarsadalmi nyomast ereztem, hogy elrohanjak a legkozelebbi boltba es vegyek magamnak egy piros felsot.)

Vegre, a La Cola de Caballo.

Lattuk, hogy a mezo, ami a vizeseshez vezet, tele van tehenekkel. Valahogy szamomra a hegyek, az erdok, a kirandulo osvenyek, vizesesek, folyok es tehenek nagyon jol osszeillenek.

Az ut visszafele konnyu volt, ezert is nagyon nepszeru, foleg csaladosok koreben. Az osveny egy resze meg tolokocsival is elerheto. Az ut szeles, enyhen lejt es a folyo mellett fut majdnem vegig. A viznek gyonyoru kek szine van es nagyon tiszta.

Ahogy setalsz, jobbra-balra kerulnek elo a 'meglepetes vizesesek' es egy ido utan mar nem is szamolod oket, olyan sok van!

Amikor a visszaut felenel jartunk, lattuk, hogy az eg hirtelen elsotetul. Elkezdtunk egy kicsit gyorsabban haladni es remeltuk, hogy kierunk, mire elkezd esni. Sajnos elkapott minket az eso de nem volt nagy baj,  mivel volt nalunk esokabat. Akkor kezdett el egy kicsit jobban esni, amikor befutottunk a parkoloba. Egy busz eppen indulasra keszult, mi gyorsan felpattantunk ra, es mar indultunk is vissza Torla-ba. Mire a faluba ertunk, mar nagyon erosen esett, de a holgy a hotelban felajanlotta, hogy a vizes cuccainkat a ‘szarito helysegben’ hagyhatjuk, ahol gyorsan megszaradnak majd.

Vegul a kirandulas 7 orasra sikerult. Nagyon faradtak voltunk a vegere, kulonosen Paul, akinek 4 orat kellett vezetnie elozo este. Mar csak egy dolog maradt hatra, masnapra valasztanunk kellett egy masik kirandulo osvenyt. Ugy dontottunk, mivel ilyen faradtak vagyunk, holnap csak egy rovid, 3.5-4 oras utat keresunk, es a Faja Racón, azaz a Szonok Osvenye mellett dontottunk.