A Pireneusok – Ordesa Volgy, Felso Aragonia II. (Faja Racón)

FIGYELEM! A most kovetkezo, a Pireneusokrol szolo blogok extra hosszuak, tele vannak rengeteg gyonyoru fenykeppel es rengeteg a panorama!

Tegnap ejjel rajottunk, hogy mennyire faradtak vagyunk az aznapi 7 oras kirandulas utan, es persze az is kozrejatszott, hogy mar napok ota nem tudtuk magunkat kialudni (az utobbi napokban NAGYON meleg volt Barcelonaban) es mindez sajnos egyben kijott rajtunk. Ezert dontottunk ugy, hogy ma csak egy 3.5-4 oras utra megyunk. Miutan atolvastuk interneten a lehetosegeket, ugy dontottunk, hogy a Faja Racón-t, vagyis a Szonok Osvenyet fogjuk vegigjarni. A tegnapihoz hasonloan kezdodott, egybol az elejen egy (most csak) 400m-es szintemelkedes megmaszasa, majd seta a hegy oldalaban, vegul le. Egyszerunek tunk. Ha erdekel, nezd meg itt az osvenyt.

Mar megint koran indultunk es a felhok meg Torlan 'ultek', amikor felultunk a buszra.

Ujra megtettuk a 20 perces buszutat, majd elkezdtuk a setat. Meg itt is lattuk a fenyofak tetejen ulo felhoket.

Eloszor egy nyirfaerdon haladtunk vegig. A fak magasak voltak, feherek, es az erdonek ezustos-zold szine volt.

Ket hasadekon haladtunk keresztul, mig mellettunk jobbra egy gyors folyo haladt az ellenkezo iranyba. Az osvenyt fenseges hegyoldalak szegelyeztek.

Ma a szintemelkedes megmaszasa konnyebb volt, mint tegnap es cikcakkban haladt felfele. Meg mindig koran volt es az erdo kodos volt, es volt benne valami enyhen hatborzongato. Olyan volt, mint egy elvarazsolt hely, ahol ahogy elforditod a fejed, egybol tunderek ugranak elo a fak es a kovek mogul.

Az osveny a Cotatuero-vizeses melleg vezetett el, ami a 200 meteres magassagaval Spanyolorszag leghosszabb vizesesei koze tartozik. Nagyon kulonleges volt a hidon, a vizeses elott allni, a felem zudulo hatalmas viztomeg latvanyanak pszichologiai hatasa volt, onkentelenul is hatra kellett lepnem.

Mire megmasztuk a 400m-t, elertuk a napsugar vonalat is.

Innentol kezdve a hegyoldalban setaltunk, ami pontosan a tegnapi osvennyel volt szemben. Az osveny tulajdonkeppen egy kiallo erkely a sziklafalon, ami persze azt jelenti, hogy keskeny, a jobb oldalon egy meredek fal kovet, a bal oldalon pedig a 400m-es melyseg. Nagyon csodalatos erzes itt setalni.

Korbejartunk egy kiallo sziklafalat, elhaladtunk par vizeses mellett, majd egy olyan helyre ertunk, hogy meg kellett allnunk es le kellett ulnunk, hogy magunkba szivjuk a latvanyt.

Minden hatalmas volt korulottunk. Mogottunk, mellettunk es elottunk csikos hegyoldalak huzodtak olyan magasan, hogy kellett par perc az agyamnak, mire felfogta a mereteiket. Egybol a cipom orranal a hatalmas melyseg, es nagyon melyen alattunk Ordesa Volgye es az Azaras-folyo. Vegul talaltunk egy jo helyet, ahol leultunk es csak szivtuk magunkba a latvanyt. Csond volt korulottunk, a nap sutott, es ezt lattuk magunk korul.

Korulottunk a sziklafalon zajlott az elet, mehecskek huztak el mellettunk es ugy kellett a pillangokat kerulgetnunk, annyi volt beloluk! Zold es szines viragok mindenutt. Ugy ereztuk, mintha egyszeruen utban lennenk.

At kellett kelnunk ezen a vizesesen, ami sotetre szinezte a sziklat.

Hova lett az ut? Nagy nehezen vegre megtalaltuk az osvenyt es lattuk a cairn-eket, ahogy az utat jelzik. Mi is epitettunk egyet, kozelebb, hogy az utanunk jovok konnyebben megtalaljak a helyes iranyt.

Nagyon jo helyet talaltuk a szendvicsunk elfogyasztasahoz.

Vegre megtalaltuk a helyet, ahol az ut lefele fordul a sziklaerkelyrol es elkezdtuk a hosszu utat lefele. Felfele valahogy nem tunt ilyen hosszunak! Meredek volt es nem akart vege lenni. Igy visszanezve itt kezdtem volta a setat, mivel ezen a reszen lefele menni nagyon megterheli a terdet. Ha megcsereljuk az elso reszt az utolsoval, konnyebb lett volna. 

Amikor leertunk, ugy dontottunk, hogy meg mindig tele vagyunk energiaval, a nap sut, es elottunk az egesz delutan, igy ahelyett, hogy felultunk volna a buszra, visszasetaltunk Torlaba.

Lattuk a kanyargos utat, amit a busznak kell megtennie.

Vegre megpillantottuk Torlat.

Es igy tortent, hogy egy konnyu nap helyett megint 6.5 orat setaltunk. Ugy tunik, egyszeruen nem tudunk nem nagyot kirandulni! Amikor visszaertunk, akkor lattuk, hogy faluban eppen vasar volt. Odasetaltunk, vettunk egy hideg italt, leultunk es majdnem elaludtunk, annyira faradtak voltunk!