Barcelona – Cursa Vila Olimpica de Barcelona 10km Futas

Egy kis figyelmeztetes azoknak, akik a blogomat azert olvassak, mert Barcelonarol es/vagy Kataloniarol szeretnenek tobbet tudni: ez a blog rolam es a futasrol szol, nem a varosrol!

Meg sosem futottam 10km-t! Attol az egy alkalomtol eltekintve, amikor meg Londonban egy vasarnapi futasra mentunk a Richmond Parkban a futo klubbommal. Harom kulonbozo osvenyt kaptunk harom kulonbozo tavolsaggal. Mi a legrovidebbet, a 6km-eset valasztottuk, de elvesztunk kozben, igy a leghosszabbat, a 11km-eset kellett vegigfutnunk! Egy kicsit setaltunk itt-ott futas helyett, de rajottunk, hogy igy sosem erunk celba, igy lassan vegigkocogtuk a 11km-t.

A 10km-es futas gondolata akkor fogalmazodott meg bennem, amikor az elso, Barcelonaban toltott hetvegek kozott elmentunk megnezni a Nike 10km-es Tuzolto Futast. Azota futottam egy-ket alkalommal, az utolso honapban egy kicsit gyakrabban. Aztan 3 hettel ezelott megneztem a varos futassal kapcsolatos rendezvenyeit es ott megtalaltam a szamomra tokeletes alkalmat. Az utvonal kozel volt a lakasunkhoz es egy resze a tenger mellett vezetett. Feliratkoztam es elkezdtem komolyabban edzeni. Tudtam, hogy ez nem egy verseny, csak egy futas, nem kell senkinek semmit bebizonyitanom, csak onmagamnak, de neha eppen ez a legnehezebb.

Remeltem, hogy talalkozni fogok majd tobb magyar resztvevovel. Megkerdeztem a ‘Magyarok Barcelonaban’ Facebook oldalon, hogy jon-e valaki, de senki nem valaszolt. Ugy tunik, en voltam az egyetlen magyar futo.

Az egesz esemeny csak egy alomnak tunt, egeszen pentekig, amikor el kellett mennem a cuccaimert, mint peldaul az idoerzekeloert, ami az idomet meri, a polomert es mas egyebekert. Amikor vegre ramkerult a sor, a holgy megkert, hogy mutassam meg az utlevelemet es fujt egy nagyot, amikor meglatta a nevemet. Bocsanatot kertem tole, amiert problemat okoztam neki a nevemmel (milyen angol szokas!), mire o csak ennyit mondott:’Semmi baj, udvozollek Barcelonaban’. Ez szerintem nagyon kedves volt tole.

A szatyor, amit kaptam, nagyon nehez volt, es ezek voltak benne. Elallt a szavam, amikor meglattam a felsom szinet!

A verseny napjanak reggel koran keltem, hogy legyen idom reggelizni. Konnyunek ereztem magam, felkeszultnek es nagyon izgatottnak. Felvettem a szornyu szinu felsot, az idomerot raerositettem a cipomre, rakotottem a csuklomra a magyar szalagot (hatha megiscsak osszefutok egy magyarral) feltettem a hatamra a nevkartyamat, es elindultunk Paullal a nagy esemenyre.

Amikor odaertunk, a resztvevok sarga tengere fogadott, akik bemelegitettek, beszelgettek, a helyuket kerestek. Mivel mindenkinek elol volt a neve, igy mi is gyorsan attettuk az enyemet is. Csak kovettem a tomeget, mivel nem ertettem semmit a katalan utasitasokbol, es miutan ket embert is megkerdeztem, hogy jo helyen vagyok-e a 10km-es futasra, bealltam a helyemre. A jo hangulatot a dobosok biztositottak.

Antonio Rebollo nyitotta meg a versenyt. O az a ijasz, aki a ’92-es Olimpiai Jatekokon meggyujtotta az olimpiai langot. Ahogy az ij foldet ert, az elol levok elindultak. Nekem varnom kellett par masodpercet, hogy az elottem levok helyet adjanak, majd en is elindultam.

En ott futok az iv alatt, kek sort es feher cipo van rajtam.

Eloszor onkentelenul is megprobaltam a tobbiekkel lepest tartan, de ezt gyorsan feladtam es inkabb a sajat ritmusomra figyeltem. Az emberek folyamatosan futottak el mellettem, vegul egy olyan futo is megelozott, aki egy kek lufival futott, amire egy 50-es volt irva (azoknak, akik 50 perc alatt futjak a 10km-t). Ooopsz, rossz csoportba alltam be! Olyan sokan futottak el mellettem, hogy egy ido utan hatraneztem, hogy van-e meg mogottem valaki. Kb. 3km utan eloztem meg az elso embert (mar nem leszek utolso!), es ezutan lassan de biztosan egyre tobbet hagytam magam mogott.

Es csak futottam. A nap sutott, kellemes szello husitett minket, a zene hangos volt a fulemben, barna fejek emelkedtek-sullyedtek korulottem egyutt futva, egyutt lelegezve, nagyon csodalatos erzes volt! Elneztem balra es a Parc de Poblenou zoldjet lattam, elottem az emberek sarga tengere, es jobbra maga a tenger, kek, hatalmas es csillogo. Repultem az uton tobbszaz masik futoval egyutt.

Kb. 4km utan lenyugodtak korulottem a dolgok es kezdtem egy utemben futni masokkal. Mint peldaul a lannyal a narancssarga felsoben. Pontosan ugyanolyan ritmusa volt, mint az enyem, es az ut masik oldalan futott, de kb. 10 perc mulva begyorsitott es en nem kovettem. Kesobb eszrevettem, hogy egy zold polos srac fut elottem. Mogotte maradtam egy darabig, mert olyan megnyugvas volt a szememnek a zold szin a sok szornyu sarga tengereben, de sajnos nemsokara feladta es megallt. Es meg ott volt egy csapat apuka, akik mind ugyanazt a fajta narancssarga polot viseltek es az egyik egy babakocsival futott. Azon gondolkodtam, vajon hogyan nem ebred fel a baba egy oran keresztul reggel 9 es 10 kozott de aztan lassan megeloztem oket is. A futas vegen egy masik ferfi mogott futottam, akinek a neve eppen Pablo volt (a Paul spanyol valtozata) es neki a hatan volt a neve!

Vegul sikerult befejeznem a tavot megallas nelkul, es vegig ugyanazt az utemet tartottam. Ugy ereztem, egesz nap tudnek futni. Jo allapotban fejeztem be a tavot, faradt voltam de ettol fuggetlenul jol ereztem magam. Nagyon meg voltam magammal elegedve es Paul buszke mosolya, amikor meglatott, minden szenvedest megert.

A mai nap egy csodalatos elmeny volt. Rengeteg szep emlekem van Barcelonarol de ez a futas, ami tobbszaz emberrel egyutt tortent, mindenkeppen a legszebbek kozott van.

Pos	Dorsal	Name	Last	Club	T.Official	T. Real	Points	Cat	Dipl
02659	03175	Edit	Rimoczi		01:02:36	01:01:19	-	Bernd Senf