Minden olyan gyorsan tortent! Pentek delutan megtudtuk, hogy a sikloernyos
repules, amit mar nagyon vartunk, elmarad, igy gyorsan keresnem kellett valami
mast helyette. Megneztem, hogy mi lesz a varosban, de a Meleg Fesztivalon kivul
semmi erdekes nem volt, azt pedig mar tavaly lattunk. Aztan hirtelen eszembe
jutott Gyula, aki a Costa Dorada-n el, es kuldtem neki egy uzenetet. Estere mar
ott vart a visszaigazolas, gyorsan felhivtam, megbeszeltuk a reszleteket es
este 7-re mar osszeallt a terv. Szombaton eletunkben eloszor kiprobaljuk a tengeri
kayakozast!
A Vilanova vonatallomason talalkoztunk Gyulaval es meg ket masik magyar
sraccal, Krisztiannal es Gergovel. Ugy tunt, ez is egy magyar esemeny lesz es
mar kezdtem sajnalni Paul-t, de szerencsere a sracok tokeletesen beszeltek
angolul, Gyula pedig spanyolul beszelt vele. Mint mindig, ujra harom kulonbozo
nyelven folyt a tarsalgas.
Eloszor egy
kayakkolcsonzobe mentunk, es mi megkaptuk a piros kayakot, ami a mienk lett a napra. Feldobtuk Gyula kocsijanak a tetejere, ezutan a garazsba mentunk,
hogy a masik ket kayakot is osszeszedjuk. Amikor Gyula kinyitotta a
garazsajtot, mi csak alltunk es tatottuk a szankat. Ott figyelt egy gyonyoru,
nagyon profi kinezetu sarga kayak egy masik felfujhatoval egyutt. Ezeken
kivul sok mas erdekes dolog volt meg, mint peldaul kiropraktor agyak, legalabb 8
bicaj minden meretben es szinben, vasznak, kulonbozo asztalos cuccok es meg egy
evezot is talaltunk, amit a ’92-es Barcelona Olimpian a magyar kayakos csapat
hasznalt.
Gyula es
Krisztian feldobtak a kayakokat a kocsi tetejere a 6 evezovel egyutt, amig mi
rajuk vartunk es egyre izgatottabbak lettunk.
Mikor vegre
minden kesz lett, elindultunk. Eloszor beugrottunk a boltba, hogy vegyunk egy-ket
cuccot az utra. Amikor vegeztuk, visszamentunk a parkoloba, vegigneztunk a
kocsikon es azon gondolkodtunk, hogy vajon hova is parkoltunk pontosan?
Sitges moge
mentunk, egy kis kavicsos strandra ahol osszekeszitettuk a kayakokat es magunkat.
Amikor
minden indulasra kesz volt, varakozasteljesen neztunk Gyulara, aki csak annyit
mondott: ‘menjetek es evezzetek olyan 30-40 metert egyenesen, ott majd
lenyugszik a tenger’. Mi egesz gyorsan megoldottuk a dologot, de persze nyakik
vizesek lettunk. Meg szerencse, hogy het agra sutott a nap.
Nagyon jo
volt a vizen lenni. Szep lassan megtanultuk, hogy hogyan evezzunk egy
ritmusban Paullal, es kozben az egymas utan sorakozo strandokat es a Costa Dorada furcsa formaju sziklait csodaltuk. Nekunk nincs vizallo fenykepezogepunk de Gyula
felszerelt egy GoPro-t a kayakja elejere, igy az o kepeibol is tudok
nektek mutatni parat.
Kb. egy ora
mulva megalltunk ebben a kis barlangban pihenni. Egybol a barlang bejarata
elott volt egy nagy darab szikla, ahol kormoranok napoztak. Egy kis piheno utan
ujra elindultunk.
Kayakozni
nagyon konnyu, csak evezned kell, ennyi az egsz. Ennek koszonhetoen a kayakozas
fizikai resze gyorsan rutinna valik es teljesen atadhatod magad az elmenynek.
Minden nagyon nyugodt es bekes volt korulottunk. Neha abbahagytuk az evezest,
hatradoltunk es elveztuk a napsutest es a kilatast. Az uton talalkoztunk
kayakosokkal, elmentunk par hajo mellett, amikrol eppen a tengerbe ugraltak, neztuk,
ahogy a vonat elhuz mellettunk a parton es meg egy reklam repulo is elhuzott a
fejunk felett.
Egeszen
Vilanova-ig eveztunk, ahol egy folyotorkolatban megalltunk ebedelni.
Kb. egy ora mulva indultunk vissza. Krisztian ugy dontott, hogy inkabb ott
marad, igy Gergo egyedul evezett vissza. Az uton hazafele megalltunk egy kis
barlangnal, amiben a hullamok olyan hangot adtak, mintha egy szorny uvoltene. Amikor
visszaertunk, a sracok furodtek egyet a tengerben.
Faradtak
voltunk, de tele uj elmenyekkel, amikor visszamentunk Krisztianert. Gyula
lemosta a kayakokat, majd elvitt minket az allomasra. Az uton vissza
Barcelonaba mind a negyen elszunditottunk par percre.
Kulon koszonet Lerner Gyulanak, aki lehetove tette szamunkra ezt a
csodalatos napot, meg ugy is, hogy az utolso pillanatban szerveztuk meg. Neki
koszonhetoen beleszerettunk a kayakozasba es alig varjuk, hogy ujra
kiprobalhassuk!
No comments:
Post a Comment