A ‘tunas’ ejszakaja

December elso heten mar egtek a karacsony fenyek az esti orakban, majd a hetvegen igazan elkezdodott az unneples. Ez a hetvege ‘puente’ volt, ami ‘hid’-at jelent, azaz hosszu hetveget jelent. A penteki es a hetfoi nap is szabad volt. Az elobbi az Alkotmnayos Spanyolorszag napja volt, az utobbi pedig a Día de la Inmaculada Concepción , a Szeplotlen Fogantatas Napjanak unnepe volt.

Nagyon vartam ezt a hetveget es nemcsak a negy unnepnap miatt, hanem azert is, mert kulonleges esemenyeknek nezhettem elebe. Az elso ilyen a ‘tunas’ ejszakaja volt. Ezek egyetemi csoportok, akik tradicionalis ruhakba oltozve zenelnek es enekelnek Sevilla utcain egesz ejszakan keresztul.

A hagyomany kezdete evszazadokkal ezelottre nyulik vissza, amikor is a kozepkorban a szegeny egyetemi diakok a zenei tehetseguk segitsegevel kerestek par ermet, vagy eppen a vacsorajukat a vendegek nepszeru dalokkal valo szorakoztatasaert. Arra is hasznaltak a gitarjukat, hogy a szivuk valasztottjanak adjanak szerenadot. Szerintem olyanok lehettek, mint az altalunk ismert trubadurok.

Az oltozekuket erdemes kozelebbrol is megnezni, mivel megtartotta a XVI-XVII. szazadban hordott spanyol diakok ruhajanak formajat, amit spanyolul ‘grillo’-nak hivnak. A legfontosabb darab a koponyeg, ami tele van a tuno altal latogatott helyek cimerevel. Ezeken kivul meg hosszu szines szalagok is diszitik azt, amit a kedvesetol vagy szeretteitol kapott.

Sevilla tuna csoportjai nagyon hiresek. December 7-enek ejszakajan az osszes ilyen csoport a varosba megy, ahol enekelve es zenelve szorakoztatjak az embereket. Mi Paullal kovettuk oket, szamolgattuk, hogy hany kulonfele szinu csoportot latunk es melyik csoport melyik kocsmat kedveli. Ejfelkor mindannyian a Katedralis mellett talalhato Plaza de Triunfo nevu teren gyultek ossze es szerenadot es viragot adtak Szuz Maria szobranak.

Mi 11:30-ra ertunk oda es addigra mar annyian voltak, hogy nem sikerult jo helyet talalnunk az esemenyek kovetesehez.

Bevallom oszinten miutan meghallgattuk az elso dalt, az elmeny nem tunt olyan kulonlegesnek. Kesobb viszont a csoport jobban ismert, nepszeru dalokat kezdett enekelni, es ekkor mar a nezok is csatlakoztak hozzajuk. Az emberek korulottunk mind enekeltek, nehanyan meg tancoltak is amennyire tudtak a szuk helyen. Mindenki mosolygott, az enekesek hangosabban enekeltek, egy tuno kiallt a ter szelere es vezenyelte az enekloket, es mi hirtelen nagyon orultunk, hogy az ejszaka reszesei lehettunk.

Kesobb hazafele tartva elkaptunk egy csoportot, akik eppen a szoborhoz indultak. Egy csoportkep utan sorba alltak, majd enekelve elindultak a ter fele.

Nem tudjuk pontosan, hogy hany csoport enekelt aznap este, de masnap, amikor arra jartunk, lattuk, hogy a szobor teljesen be volt boritva viragcsokrokkal.