Egyesult Kiralysag, Tovidek Nemzeti Park - A romai fo utca

Miota eloszor olvastam a romaiak altal epitett utrol a hegyek tetejen, azota akartam latni. Emiatt nagyon boldog voltam, amikor tegnap este vacsora alatt, amikor eppen azon gondolkodtunk, hogy hova menjunk masnap turazni, Gordon felvetette, hogy talan elmehetnenk a Foutcat megnezni.

Mivel a hegygerinc lapos es szeles, ezert dontottek a romaiak ugy, hogy az akkoriban meg erdos, mocsaras volgy helyett itt epitenek utat ket varos kozott. Kesobb a helyiek is hasznaltak eves osszejovetelekre es fesztivalokra, majd meg kesobb loversenyt is tartottak it. Ma mar csak kalandvagyo turazok (mint mi!), elvandorolt birkak vagy legeleszo ponik talalhatok rajta.

Az utat kb. 25 perc vezetes utan Ullswater tonal kezdtuk, ami gyonyoruen tukrozte vissza a kornyezo hegyeket. Sajnos nem alltunk meg, hogy kepeket tudjak kesziteni.

Keson, 11 korul indultunk utnak. A latvany mar az elso lepeseknel gyonyoru volt.

Az ut a tegnapinal sokkal nehezebbnek bizonyult, viszont nem fujt a szel, ami nagyon megkonnyitette a turat.

Vegul a volgy vegebe/elejere(?) ertunk. 

Itt nagy dontes elott alltunk. Az ut felfele nagyon meredeknek tunt es az a par ember, aki elottunk megkockaztatta a maszast, mind viselt ‘hotalpat’. Nekunk semmi ilyen felszerelesunk nem volt a turabakancsunkon kivul. Hosszas megbeszeles utan ugy dontottunk, hogy Paul szulei nem jonnek tovabb, csak mi oten folytatjuk az utat. Sylvia es Gordon lentrol neztek, ahogy lassan felfele vesszuk az utat. Nem mondom, hogy konnyu volt, de kovettuk az elottunk haladokat es az o labnyomaikba lepve haladtunk felfele. A kolcsonzott botok nagyon sokat segitettek.

Fent vagyunk!!

Szedito volt a ket oldalon lenezni.

Ezutan ujra valasztas ele kerultunk. Igazabol nem volt valasztas, azon az uton, amin feljottunk, nem tudtunk volna lemenni, igy csak felfele indulhattunk. Habar lentrol nem tunt meredekebbnek, megis az volt, es jegesebb is. Volt egy-ket nehez pillanat es egy-ket helyen kezzel-labbal masztunk felfele.

Nagy sokara vegre felertunk a hegytetore. Azt hiszem, elmondhatom, hogy ez volt a legfelelotlenebb dolog, amiben valaha reszt vettem. Viszont a kilatas a hegytetorol lelegzetelallito volt.

Allitolag ez a cairn (kotorony) a legmagasabb az egesz Tovidek Nemzeti Parkban.

Vegre lattuk a nyomat a Romai utnak is. A kofal vezetett minket a hegyteton. Nagyon nehez volt idaig eljutni, de ha valami gyonyoru latvanyt akarsz a hegyekrol, azert magasra kell menni.

Megkezdodott a hosszu ut a hegyteton. Majdnem minden lepesnel ujabb, fantasztikus latvanyban volt reszunk.

Lattunk egy teljesen befagyott tavat is.

Egy szamunkra erdekes jelenseggel is talalkoztunk: kiugro labnyomok a hoban!

Mi ugy gondoltuk, ez ugy keletkezhetett, hogy valaki turazott a friss hoban es a talpa alatt osszenyomodott a ho. Kesobb a szel elfujta a labnyom korul a havat.

Vegre elindultunk lefele. Egy reszen nagyon meredeknek tunt. Dane ment elol, a vegen a feneken csuszott le. Utana ment Chris es mituan kaptunk tole egy ok jelet, mi is elindultunk. Nagyon nagy buli volt!

Vegul elindultunk visszafele. Egyre kevesebb havon kellett mennunk.

Es egyszer csak Sylvia jelent meg az egyik kanyar mogott.

Par perc mulva lattunk Gordont, ahogy ott ul rank varva.

Egesz eddig rank vartak, annyira aggodtak miattunk! A messzelatoval lattak 5 pontot, ahogy jonnek lefele a hegyrol, igy ugy gondoltak, hogy azok csak mi lehettunk, igy talaltak meg minket. Habar sajnaltam, hogy az egesz napot ellottek miattunk, nagyon jol esett, hogy elenk jottek.

A nap termeszetesen egy pub-ban fejezodott be, ezuttal a Feher Oroszlanban.