Egyesult Kiralysag, Tovidek Nemzeti Park - Red Pike - az utolso tura

Az utolso nap reggelen mindenki keson kelt es faradtnak tunt. Meg arra sem volt nagyon eronk, hogy turat valasszunk, igy Paul szuleihez csatlakoztunk. 11-re ertunk Buttermere tohoz es percekig a kocsiban ultunk es azon gondolkodtunk, hova menjunk. Az eg szurke volt, hideg volt es szel, es pont amikor vegre kiszalltunk a kocsibol, elkezdett havazni. En majdnem mondtam, hogy inkabb menjunk haza. 

Meg ekkor sem dontottuk el, hova megyunk, de azert elindultunk egy osvenyen, ami kulonbozo valasztasokat adott.

Mostmar tenyleg ideje lenne eldonteni, hova megyunk!

Kitalaltuk, megmasszuk a Red Pike-ot. Nem tul magas es egyszeru felmaszni, tokeletes utolso napi tura. Egy hosszu reszen csak setaltunk, alig kellett felfele menni.

Lattunk ket felig befagyott vizesest is. 

Aztan bedurvultak a dolgok, es nagyon sokaig nagyon meredeken masztunk felfele. Vizmosasokon at, koveken es kotombokon, ami barmelyik nap nagyon jo lett volna, de igy utolso nap egy kicsit sok volt. En nagyon ereztem, hogy az elozo napok mennyire igenybe vettek fizikailag es lelkileg is, egyszeruen nem volt kedvem tovabb menni.

Felertunk ennek a dombnak a tetejere, ahol nagyon fujt a szel. En megbujtam egy nagy ko mogott es mentalisan probaltam magam erositeni, hogy tovabb tudjak menni. Szerencsere mindenki ugyanebben az allapotban volt, igy eldontottunk, hogy inkabb nem masszuk meg a Red Pike-ot, jovore visszajovunk erte.


Ott van, az a feher csucs.

A volgy mogottunk.

Aztan elindultunk lefele, ami ugyanolyan megerolteto volt, mint a felfele maszas. De ekkor mar lefele mentunk, a veg egyre kozeledett.

Az utolso szakasz.

Egy Hal nevu pub-ban ittunk egy poharral, majd hazafele vettuk az iranyt. Mindenki nagyon faradt volt, ezert nagyon orultunk, amikor Lucy es Dane ujra felajanlotta, hogy vacsorat foz. Az este pakolassal es bakancs es kamasli tiszitassal, mosassal telt. Holnap reggel indulunk haza.