Ma az elso es legfontosabb dolog a nyelviskola volt. Valasztottam egyet masok ajanlasa alapjan es el akartam menni beszelni veluk. Elolvastam a weboldalukat 108-szor oda-vissza, igy nem sok minden maradt, amit mondani tudnak, de azert megis meg akartam a helyet nezni.
Ezen kivul keresnem kellett egy bankot, aminek nagynak kell lennie, hogy egesz Spanyolorszagban megtalalhato legyen, mivel ide-oda fogunk utazni az orszagban. Ebbol kifolyolag a Katalan bank, a La Caixa, ami minden utcasarkon megtalalhato, nem a legjobb valasztas. Es persze telefonkartyat is kellett szereznem.
Az egesz delelottot azzal toltottem, hogy befejeztem a Tovideki Nemzeti Parkrol a blogomat, mig Paul megmentette a vilagot az egyik ugyfele szamara, majd stresszelt a tobbi miatt. Delben elmentunk bevasarolni, majd az erkelyen a napsutesben ettuk meg a szendvicseket.
Delutan elindultam, hogy elintezzem a dolgaimat. Nem igazan akartam ertekes dolgokat es fontos dokumentumokat magammal hordozni, mivel ez a varos hires az agressziv zsebtolvajokrol. Nem is emlitve azt, hogy James baratjanak par nappal ezelott elloptak a telefonjat. Ugy gondoltam, hogy viszem a telefonomat es penzt, viszont az utlevelemet itthon hagyom.
Eloszor megtalaltam a bankot – utlevel kell. Masodszor talaltam egy mobil boltot – utlevel kell. Harmadjara megtalaltam a nyelviskolat – semmi ujat nem tudtak mondani, amit eddig ne tudtam volna meg a weboldalukrol.
Egy jol sikerult delutan.
Nem szamit. Mire hazaertem, Paul mar majdnem vegzett a munkaval, es elmentunk a kedvenc parkomba, a Parque de Ciutadella-ba. Ez az, amiben a habsarkanyok vannak.
Ez egy nagyon mozgalmas park, ahova turistak es helyiek is gyakran ellatogatnak. Mindig rengeteg minden tortenik itt, amig mi ott voltunk, lattunk: bicajozast, futast, zsonglorkodest, koteltancot, street dance-t, sztepptancot (!), csonakazast, gorkorizast. Amikor legutobb jartunk itt, akkor eppen ment Zumba es joga ora is.
Nagyon jo volt itt setalni, leulni egy padra es elvezni a nap utolso sugarait.
Amikor lement a nap, visszasetaltunk a lakasba es megittunk egy sort az erkelyen.
No comments:
Post a Comment