Fulop-szigetek - Malapascua (Kalanggaman Island, Lighthouse merulohelyek)

A mai nap nagyon hosszu volt.

Miutan az ejszakat egy olcso hotelban toltottuk Mayaban (az egyetlen hely egesz idaig, ahol volt wifi es meg jo is!). 6-kor keltunk, hogy a 7 orasi hajot elerjuk Maja kikotojebol.

Egy kicsit megilletodtem, amikor rajottem, hogy ezek az emberek mind ott toltottek az ejszakat miattunk. A taxis, aki nem akarta a 3 oras utat megtenni vissza Cebu-ba, a kocsiban aludt es a hajo legenysege, aki ugye tegnap este rank vart de mivel a repulo kesett, ezert ok nem tudtak hazamenni, igy a hajon aludtak. Mi voltunk az egyetlen utasok, igy elegge lelkiismeretfurdalasom volt emiatt.

Egy ujabb bangka vart rank a kikotoben, de milyen bangka! Sokkal szelesebb es stabilabb, mint amin elotte utaztunk. A hajo padloja es meg a letra is be volt fedve csuszasgatlo anyaggal. Volt hely mindennek es mindenkinek. Itt egy kep.

Malapascua egy dologrol hires: a buvarkodasrol. Ez az egyetlen hely, ahol lehet a cetcapakkal talalkozni. Ezek a gyonyoru allatok altalaban nagyon melyen elnek, de itt a tapanyagban gazdag tengerviz miatt feljonnek olyan magasra, hogy a buvarok is lathatjak oket. Nagyon baratsagosak (persze ne allj az utjaba, ne tedd a kezed a szajaba es ne vagd el a labad, hogy a ver az orraba menjen) es nem banjak, ha a buvarok aranylag kozel mennek hozzajuk. Nagyon izgatottak vagyunk, mert ezek az allatok allitolag minden hajnalban ott vannak, igy majdhogynem garantalt, hogy latjuk oket.

Az egyetlen problema, hogy csak hajnalban jonnek fel. Ma hajnalban kellett volna mennunk, de sajnos nem ertunk oda. Mar csak egyetlen esely maradt, hogy lassuk oket: honap reggel. Jobban teszik, ha ott lesznek!

Ahogy regisztraltunk a buvarkozpontban, ledobtuk a cuccost a hotelban (ami tagasabb, es csendesebb!), es feliratkoztunk ket alkalomra. Ezek egy eleg tavoli helyen lesznek (masfel ora az odaut), de allitolag megeri. Egy fontos dolog van, amiert menni szeretnenk, ez a merulohely egy fal mellett lesz es mi meg sosem probaltunk ilyet.

Ezek a merulesek nagyon jok voltak. Az eso merules alatt sokolyan halat lattunk, amiket mar ismerunk, de olyanokat is, amiket meg sosem lattunk. Es minden egyes merules utan vegignezem az OSSZES kepet a buvarkonyvemben, hogy megnezzem, milyen halfajokat lattunk aznap. Az a legjobb, hogy most, hogy Paul fenykepez a viz alatt, nem csak az emlekembol kell kibanyasznom, hanem van vizualis segitseg is, hogy levadasszam oket a konyvben, vagy az interneten.

Paul egyre jobb a viz alatti fenykepezesben, igy egyre nehezebb a legjobb kepeket kivalasztani. Eloszor magarol a falrol mutatok kepet es egy videot.

Ez a remora korulottunk uszkalt a merules elso feleben. Ha visszamesz es megnezed a manta raja videot megegyszer (a masodikat), es figyelmesen megnezed, lathatod, hogy egy par remora oda van tapadva a rajara, kozel a farkahoz.

Meg egy par kep.

Ezeket szellem garnelaknak hivjak (angolbol forditva). Nagyon nehez eszrevenni oket, mivel a testuk majdnem teljesen atlatszo, csak a csapjaikrol lehet oket felismerni.

Ez a halacska konkretan pozolt Paul elott, ott maradt egy helyben, amit a kep elkeszult rola, majd eluszott. 

 A ket merules kozotti idoben ezen a gyonyuoru tropusi szigeten ettunk ebedet. Minden tokeletes volt: arany homok, palmafak, minden, amit egy tropusi szigettol elvarsz… kiveve napsutest. A tavolbol egy nagy vihar kozeledett. Nagyon csalodottak voltunk, mivel a sziget napsutesben gyongyoru lett voltna! Azert igy sem volt rossz.

 A masodik merules is nagyon jo volt. Lattunk valami nagyon kulonlegeset: mini csikohalat (megfelelo forditast kerjuk beilleszteni). Ezek a csikohalak nagyon picik, akkorak, mint a kisujjad korme. Paul megprobalt kepeket kesziteni gondolvan, hogy kesobb majd kinagyitjuk oket, de nem talaltuk meg ezeket az iciri-piciri allatokat a kepeken. Annyira kis picik! Inkabb egy normalis meretu csikohalat szeretnek mar latni, ha oszinte akarok lenni.

Egy par kep a masiodik merulesrol:

Megtalalod a halat a kepen?

Hogy meglegyen a 3 merules aznapra (a hajnalit ugye kihagytuk) feliratkoztunk egy ejszakai merulesre is. Es nemcsak akarmilyen ejszakai merules! Nagyon remeltuk, hogy latunk egy kis halacskat, ami mandarinhal nevre hallgat (forditas angolbol). Ez a halacska kb. akkora, mint a kisujjam (tehat nagyobb, mint a mini csikohal). Csak napnyugtakor jon elo es elso latasra csak egy fekete arnynak tunik. Viszont ahogy az elemlampa fenye megerinti, ezer szinben pombazik. Gondolom, eleg egyertelmu, hogy nagyon nehez fenykepet kesziteni roluk. Mint a tobbi kulonleges tengeri allatot, ezt is nagyon nehez megtalalni, de a mi kiseronknek nagyon jo szeme volt es egybol kiszurt egyet mar a merules elejen. A 6543 kepbol amit Paul keszitett, csak egy lett igazan jo. Ime:

A mandarinhal utan kesobb meg a keresem is teljesult, talaltunk normalis meretu csikohalakat is. A kiseronk vette eszre az elso kettot, de en talaltam meg a harmadikat. Nagyon buszke voltam magamra!

Holnap reggel 4.40-kor kell majd kelnunk hajnalban a rokacapakhoz. Most este 9 van es mar agyban vagyunk. A mai nap nagyon jol sikerult, nagyon sok jo merulesen vettunk reszt. Remelem, a holnapi nap legalabb ugyanilyen jo lesz.

Kulon koszonet Monikanak, a gyonyoru koszoruslanyomnak es ferjenek, Jancsinak, valamit Kissne Jutkanak, hogy lehetove tettek, hogy ezen a szigeten szallasunk legyen.