Az
elso alkalom egy tokeletes merules volt. Egyszeruen nem tudnek ennel semmi
jobbat elkepzelni. Ahogy vizbe ugrottunk, Paul megrangatta a karomat. Raneztem.
O a teknos jelet mutatta es az ujjaval mutatta, hogy hol van. En ott semmit nem
lattam, csak egy nagy kovet. Megrantottam a vallamat, kerdezven, hogy ‘mi
van?’. O megragadott es odahuzott a nagy kohoz, amirol kiderult, hogy a
legnagyobb, legoregebb teknos amit valaha lattam (igaz, meg nem sokat lattam).
Oriasi volt! Ugy tunik, elete legszebb pillanatait eli a tengeri fuvet
ragcsalva. A hasarol ket hosszu ‘remora’ logott. Ime:
Paulnak
el kellett onnan engem rangatnia, de amikor a fal fole ertunk, egy masik meglepetesben
volt reszunk. Egy nagy csapat ‘trevally’ hal uszott felettunk. Ugy mozogtak,
mintha egyetlen egy nagy szurke leny lettek volna. Egy darabig kovettek mintek
mint kiskutyak, folyamatosan mozogtak es valtoztattak az alakjukat. Paul
keszitett egy videot, ahogy atuszik a raj kozott.
A
fal elott elkaptunk egy aramlatot. Eppen jo iranyba ment es eppen a legjobb
sebessegben, igy mi csak hatradoltunk (nem szo szerint) es hagytuk, hogy sodorjon
miket magaval, mig a fal eluszott a szemunk elott. Mintha egy filmet neznenk,
mar csak a pattogatott kukorica hianyzott! Mennyi hal volt, es mennyi fajta!
Annyi latnivalo volt, hogy azt sem tudtuk, hova nezzunk! A kiseronk Alvin volt,
egy helyi srac. Nagyon ugyes volt, sok minden pici, kulonleges elolenyt vett
erszre, amit mi nem tudtunk volna.
Ezutan
a fantasztikus merules utan alig vartuk, hogy ujra vizben lehessunk. A masodik
alkalom is nagyon jo volt, de egy kicsit mas. A fal, ami elott elusztunk,
nagyon dramai volt, sok kis barlanggal es kiszogellesekkel, ahol a halak meg
tudtak huzodni. Ez volt az elso alkalom, hogy lattam angolnat uszni, egesz
eddig csak azt lattam, ahogy a fejuket kidugjak a lyukbol, ahol megbujnak.
Nehany kep:
A
harmadik alkalom hasonlo volt, de ez alkalommal lattunk egy-ket nagyobb meretu
halat is lattunk, nemcsak a pici szines zatony halakat.
A
mai nap volt az elso, hogy negy merulest vallaltunk be egy nap alatt. Ejszaka a
halak legtobbje alszik, viszont nehany olyan elolenyt lathatunk, ami csak ekkor
jelenik meg. Nem mentunk messzire, csak par meterre a parttol merultunk. Jaj,
nagyon szomoru lettem, amikor lemerultunk! Meg sosem lattam ennyi torott es
halott korallt sehol. Ugy nezett ki az egesz vizalatti taj, mint egy temeto.
Csak elkepzelni tudtam, mennyire szep lehetett, mielott elpusztult. Az
elemlampak fenyenel elet jeleit kerestuk (barmilyen eletet!) es en komolyan
elgondolkodtam azon, hogy miert kerik el ezert a penzunket. Hiszek viszont
benne, hogy ha csak egy kulonleges dolgot latsz, amit meg sosem lattal, vagy
egy uj elmennyel gazdagodsz, mar megerte merulni. Eppen ugy, ahogy ekkor
tortent.
Kb.
15 percce usztunk mar, amikor Alvin nagyon izgatott let es odahivta Paul-t,
hogy keszitsen kepeket. Engem is odahivtak, de en nem lattam ott semmit.
Mutogottak egy helyre es Alvin jelzett Paul-nak, hogy keszitsen meg tobb kepet.
Egy tengeri sunt lattam a hatterben, de nem gondoltam, hogy emiatt lettek
ennyire izgatottak. Ekkor Paul megmutatta a kepeket. Egy pici kek karikas polip
(angolbol forditba) ult a kovek tetejen.Mint altalaban, ez a ritka allat is
nagyon pici es nagyon nehez megtalalni. Az elemlampak fenyenek Paul nagyon szep
kepet keszitett rola.
Meg
par kep:
Negy
merules utan teljesen ki voltunk merulve. Olni tudtam volna egy pizzaert (nem
tudtam a rizsre mar ranezni sem!) igy rendeltunk egy pepperoni. Meg sosem adtak
pizzahoz villat es kanalat. Mi persze megprobaltunk ugy enni, nagyokat
kuncogva. Raadasul szalonna es olive bogyok is voltak rajta, hatalmas adag
olvadt mozzarella sajttal megtetezve.
Gondolom,
mindennek eljon a maga ideje egyszer.
No comments:
Post a Comment