Fulop-szigetek - Utazas Dimakya fele

Magunk mogott hagytuk a csodalatos Alona Beach-et es ujra a repter fele (ne kerdezd a nevet) vitt utunk, ahonnan a fovarosba, Manilaba repultunk. Hiaba volt 2 repulout bejegyezve aznapra, megis be kellett gyujteni a nagy csomagokat a jarat vegen. Amikor a kijaraton atjottunk, nagy meglepetesunkre Paul nevet lattuk egy feltartott tablan. A pasi odaadta a papirjainkat a kovetkezo szallodahoz, majd csak ugy mellekesen elejtett egy megjegyzest, amitol majdnem szivbajt kaptam. Kijelentette, hogy a sziget, amire repulunk, az nagyon pici, igy egy kis geppel fogunk utazni, amire csak fejenket 10kg-ot lehet beadni. Nekunk osszesen 33kn-unk volt! Felve indultunk a check-in-hez, ahol egy kedves holgy kijelentette, hogy 60kg-ot tudunk beadni. Megfordultam, hogy leorditsam ‘kedves’ kiseronk fejet, de o addigra mar (NAGYON nagy szerencsejere) eltunt a tomegben.

A 3 oras repteren valo varakozas utan vegre felszalltunk a masodik gepre es szerencsesen megerkeztunk Coron Repterre. Ez a legkisebb repter, amit valaha lattam! Annyira regimodi, hogy meg futoszalag sincs a csomagoknak, hanem szemelyzet hoz be minden egyes csomagot es teszi le egy kupacba, hogy egymas hegyen-hatan atesve te megkeresd a sajatodat.

Amikor vegre kilabaltunk a repterrol, a taxi mar vart rank. Azt hittem, tobb utas is lesz, mivel 4 ember varakozott Paul nevet tartva. Mind a negyen kettonk ele jottek! Egy egesz minibusz kellett ahhoz, hogy mindannyian beleferjunk. Kivancsi vagyok, mit gondoltak rolunk, ennyire hiresek, vagy ennyire veszelyesek vagyunk? Persze ez valoszinu csak a normalis eljaras. Egy par perc elteltevel mar vidaman zotyogtunk a pocsolyaval teli folduton, neha kozonyosen megallva, hogy elengedjunk elottunk egy tehenet.

A kikotonel bucsut mondtunk a soforoknek (ugy latszik, ket ember kell ahhoz, hogy a minibuszt vezessek), majd mind felszalltunk egy pici kompra. Ahogy elhelyezkedtunk, leszakadt az eg. Csak ott tudtam meg, hogy megegy hajora at kell majd szallnunk! Sosem erunk oda.

Mire megallt a komp, az eso is elallt, de meg mindig nagy szel volt. Egy masik szallodanal alltunk meg, ami a Club Paradise-nak (a mienknek) a testverszallodaja volt. Aztan vartunk. Es csak vartunk. Es kaptunk egy italt megerkezesunk alkalmabol, ami egy mangoturmixbol allt koktel cseresznyevel diszitve. Ha mar ramtuszkoljak, gondoltam megiszom. Meg egy kor varakozas utan megtudtuk, hogy sajnos a nagy szel miatt a hullamok nagyok es a hajo nem akarja megkockaztatni az atkelest. Mivel ez a testverhotel, ezert itt maradhatunk ejszakara es nem kell semmi extrat fizetni, raadasul vacsi es reggeli is lesz. Masnap reggeli utan pedig athajokazhatunk a sajat szallodank szigetere. Megegy kor varakozas volt a napirenden, hogy rendbetegyek a szobankat.

Amig varakoztunk, korbeneztunk. Ez egy NAGYON szep szalloda volt. Minden a penzrol beszelt. Nagyon szep vegtelenitett medencevel rendelkezett (remelem, igy hivjak), volt egy uszo barja es a masszazst kerhetted az o szalonjukban, a sajat szobadban, vagy az obolben uszo kis hazikoban. Mire mindent megneztunk, a szobank is keszen lett. Felcuccoltunk es megkerestuk a szobankat. Hat nem csak egy szoba volt, egy egesz kis haz! Egybol a tengerparton. Gyonyoru volt.

Amikor kileptunk a hazbol, hogy szemugyre vegyuk a kulso reszt is, a lany, akire ra voltunk bizva biztositott minket, hogy nagyon sajnaljak, hogy ilyen korulmenyek adodtak es remelik, hogy megtalaljuk a kedvesseget a szivunkben, hogy megbocsassunk nekik a kellemetlensegekert. Visszaneztem a kis hazikora es a gyonyoru szobara, majd biztositottam a lanykat, hogy most az egyszer, nagy kegyesen, azt hiszem, meg tudunk nekik bocsatani.

A vacsora bufe jellegu volt, de nagyon finom. Degeszre tomtuk magunkat tengeri kagylokkal es rakokkal, es persze mangoval.

Amikor visszatertunk a hazikonkba, mar uton volt a dagaly es a tenger szo szerint az ajtonk elott hullamzott.

A tengeren kivul meg egy haziallatot is beszereztunk egy gekko formajaban. Meg sosem lattunk ilyen oriasi gekkot, mint ez. Nem nagyon tett a tudat boldogga, hogy vele kell megosztani a szobankat, de nem sok mindent tudtunk tenni ellene. Csak remeltuk, hogy nem fog rajtunk maszkalni ejszaka.

Vegul idezek a szalloda ‘Szabalyok a kornyezetre vonatkozoan’ bekezdesebol:

‘Semmilyen szabadbol beszerzett allat nem tarthato meg, mint haziallat es nem eheto meg a vendegek, vagy a szallodaval barmilyennemu kapcsolatban levo szemely altal.’

Kivancsi vagyok, hany vendegnek kellett a fentiekkel probalkoznia addig, amig ugy dontottek, hogy ezt bele kell irniuk a szabalyok koze.

Ugy latszik, nem eszunk gekkot reggelire. Milyen kar.