Fulop-szigetek - Dimakya szigete

Ma reggel, amikor felkeltem, gyorsan feloltoztem es kineztem, hogy mi a helyzet. A nap sutott, a tenger teljesen visszahuzodott es a haziallat gyujtemenyunk is novekedett (Greg, a gekko ekkor mar szoren-szalan eltunt).

Megtalalod a madarat? 

Ez a rak nagyon kiraly, ugy nez ki, mintha napszemuveg lenne rajta!

Isteni reggelit szolgaltak fel, ismet hulyere ettuk magunkat mangoval, majd elindltunk, hogy megkeressuk azt a kis kirandulo osvenyt, amit a szalloda leirasaban talaltunk. Meglepoen meredek es veszelyes volt, de jo volt vegre a mozgas. A latvany a hegy tetejerol gyonyoru volt.

Azt mondtak, a hajo 10 korul fog erkezni, igy osszecuccoltunk es varakoztunk. Egy egesz oraval kesobb erkezett, tele utasokkal. Minket is felpakoltak. Minden nyugodtnak es szaraznak tunt, igy amikor mentomellenyt adtak rank es nagy szatyrokba tettek a csomagjainkat, kicsit meglepodtunk. Meg rank is szoltak, hogy a hatizsakokat ne a padlora tegyuk, hanem mellenk az ulesre. Gondoltuk, ez egy kicsit tulsagosan ovatos…es par perc mulva megertettunk mindent. Kiertunk a nyilt tengerre es a hullamok hirtelen otszorosere nottek.  A mi kis hajonk nehezen haladt elore. Nagyon lassan mentunk, de a nagy hullamok meg igy is belecsapodtak a hajoorrba es mindenkit beboritottak tengervizzel. Ekkor osztottak ki a nagy torolkozoket. Egy koreai csalad minden hullam utan oooh-zott es aaah-zott, anyuci meg meg is kerdezte, hogy vajon ez tajfun-e. Mi Paullal nagyokat nevettunk masok reakcioin, egeszen addig, amig az egyik no hatra nem vonult es leterdelt a hajo oldalanal. Onnantol kezdve mar sajnaltuk szegenyt.

Kb. fel ora izgalom utan vegre megerkeztunk Dimakya szigetere. Amikor kikaszalodtunk a hajobol, zenevel es egy pohar uditovel fogadtak minket. Micsoda fogadtatas!

Ledobtuk a cuccost es elindultunk felfedezni a szigetet. Van egy zold lagunaja, ami tele van nagy gyikokkal, eldugott tengerpartjai es erdekes allatvilaga.

 Itt a tengernek gyonyoru szine van es mindenhol lehet uszkalni, amit mi egybol meg is probaltunk, de a hullamzas tul eros volt es alig tudtunk kimaszni a vizbol. Megneztuk a buvarkozpontot is, es megtudtuk a kemeny igazsagot. Az ev legrosszabb idoszakaban jottunk ide. A tenger tele van planktonnal, igy nem lehet messzire latni, minden feher. Meg mindig eleg haragos, igy sajnos nem tudunk az Apo Zatony korul merulni, pedig az egy nagyon hires merulohely. A tengeri teheneket sem lattak mar hetek ota es csak egyetlen teknosfeszkuk van, es a kisteknosok majd csak februarban fognak kikelni. Ez nagy csalodast okozott. Vigasztalaskeppen elmondtak, hogy a helyi zatony allitolag a legjobb Del-Kelet Azsia helyi zatonyai kozul es meg mindig megnezhetunk egy elsullyedt japan hajot, ami nagyon hires. A hajo raadasul egy, a tengeri szelektol vedett obolben van, igy talan a tenger tisztabb lesz, mint mashol. Feliratkoztunk a merulesekre, majd ravetettuk magunkat a vacsorara, foleg a mango reszlegre. Szerintem tudnam napi haromszor mangoval tomni magam nagyon sokaig.  

Kulon koszonet Tajty Katinak, a Lojt csaladnak es a Szabo csaladnak, hogy lehetove tettek, hogy ezen a gyonyoru szigeten lehessen szallasunk.