Fulop-szigetek - Dimakya Island (housereef)

A mai nap egy tokeletes nap volt.

Reggeli utan (ami, talan nem is kell emlitenem, foleg mangobol allt) atseltaltunk a buvarkozpontba az elso merulesunkre. Mivel a helyi zatonyhoz mentunk, igy a parton felvettuk a buvarcuccainkat es csak besetaltunk a tengerbe. A talaj feher homok volt es nem lattunk messzebb 5-8 meternel.

Eloszor csak a talaj felett uszkaltunk es olyan volt, mintha a sivatag felett usznank. Raneztem Paulra, hogy tenyleg ez az egyik legjobb helyi zatony Azsiaban? Csak vallat vont es jelzett, hogy varjunk. Par perc mulva par nagyobb kovet talaltunk, ami tele volt hallal. Aztan Toon, a kiseronk a raja jelet mutatta. Tudtam, hogy nem lehet manta igy korulneztem es kovettem, amerre az ujja mutatott. Egy kek pettyes tuskes raja fekudt a homokba asva, csak a szemei es a gerincenek egy resze latszodott ki. Ahogy kozelebb ertunk, lerazta magarol a homokot es eluszott.

A tuskes rajak sokkal kisebbek, mint az ordograja. Igen, veszelyesek, de amig nem probalod megzavarni oket vagy elkapni a farkukat, nem fognak bantani. Amig tisztelettel kozeledsz minden allathoz, nem fognak hozzad meg kozel sem jonni. Kiveve talan a nagy feher capat. A merules alatt meg tobb tuskes rajat is lattunk, a homok alatt aludtak, vagy csak korulottunk uszkaltak.

Kesobb Toon a ‘tintahal’ jelet mutatta. Lassan kozelebb usztunk. Igen, ott volt, egy hatalmas tintahal a kovek kozott, a hullamveressel egyutt mozgott jobbra-balra. Megalltunk egy kis tavolsagra tole es figyeltuk. Paul keszenletbe allitotta a fenykepezogepet. Alltalaban ezek az allatok nagyon felenkek, igy csak a tavolbol lehet oket latni egy-ket pillanatra. Meg sosem lattunk tobbet beloluk, mint hogy gyorsan elusznak, igy nem hittunk a szerencsenknek, hogy ez a peldany nem zavartatja magat. Mi meg a lelegzetunket is visszafogtuk (nem szo szerint) es megprobaltunk nem mozdulni. Ahogy a tintahal valtoztatta a helyet, ugy valtoztatta a szinet is, eloszor csak a teste egyik fele, majd az egesz. Fantasztikus volt figyelni, ahogy a kovek kozott etel utan kutat.

Csak elkepzelni tudjuk, hogy mennyire szep lenne ez a zatony, ha a viz tisztabb lenne. Sok hal van itt, ha tudod, hol kell oket keresni es nagyon baratsagosnak tunnek. Remeltuk, hogy talalkozunk az ott lako teknossel is, de most nem volt szerencsenk. Toon megigerte, hogy a delutan megprobaljuk megkeresni.

Miutan lehamoztuk a buvarruhat magunkrol es kitettuk a napra szaradni, egybol visszamentunk a vizbe, ezuttal csak buvarmaszkkal es buvarpipaval felszerelve. A tenger sokkal nyugodtabb volt es a homok leulepedett a tengerfenekre, igy lehetett latni, hogy hol vannak a zatony reszei. Rengeteg nagyobb halat lattunk, majdnem fuggolegesen logva, az elvezet egyertelmu a testbeszeden, ahogy a kisebb halak tisztitottak oket. Egyszer rengeteg, tobb szaz kis kek halacska suvitett el alattunk, mind egy iranyba uszva. Legkozelebb hoznunk kell a fenykepezo gepet is!

Egy nagy ebed utan nagyon lustak voltunk, mar felig szundiztunk a napon, amikor itt volt az ideje a masodik merulesnekA cel a hiresen baratsagos teknos felkutatasa volt. A merules alatt rajottunk, hogy itt meg a halak is nagyon baratsagosak, nem zavarja oket, ha viszonylag kozel uszol hozzajuk, sot, meg oda is jonnek. Amikor Paul megprobalt lefenykepezni egy murenat, egy par nagy fekete hal odauszott es ott lezengett, amig Paulnak konkretan el kellett oket kergetni, mert mindig beleusztak a kepbe. Meg mindig nem talaltunk teknost.

Elkezdtunk visszauszni a partra, a feher homok felett uszva. Toon megfordult es eppen a ‘felmegyunk a felszinre’ jelet mutatta volna, amikor Paul jelezte, hogy ‘teknos’ es felfele mutatott. Egy kis meretu teknos uszott felettunk, ket remora fuggott a teknojen. Miutan levegot vett, nem messze tolunk ert foldet. Egybol ravetettuk magunkat, de o csak majszolta a tengeri fuvet, mintha ott sem lennenk. Toon osszeszedett egy adag fuvet es az orra ele tartotta, a teknos pedig gyorsan megette. A homok nagyon kisszemu volt es eleg nagy felhot kavartunk, ahogy ide-oda uszkaltunk korulotte, de o egyaltalan nem zavartatta magat. Legalabb 15 percig velunk maradt, de akkor ujra levegot kellett vennie, mi pedig utjara engedtuk. Wow, micsoda elmeny!

Mire kimasztunk a vizbol a nap elfelejtett sutni, de mi beledobtuk magunkat egy napagyba, hallgattuk a tengert es a teknosrol beszelgettunk.

Vacsora kozben eppen desszertet ettunk, amikor egy haromtagu zenekar lepett oda hozzank es megkerdeztek, hogy jatszhatnak-e nekunk valamit. Ez eleg gyakran megtortenik Del-Kelet Azsiaban, hogy amikor vacsorazol egy etteremben, odajon egy par tagu zenekar, vagy csak egy gitaros es zenet ajanl fel neked, de ez altalaban penzert megy. Egyszer meg olyan is elofordult velunk, hogy a zenekar addig nem akart elmenni, amig penzt nem adtunk nekik. Ez okbol mi mindig megkoszontuk, de hatarozottan elutasitottuk az ajanlatokat. Itt viszont ez resze volt a vendegek szorakoztatasanak, igy vegre rossz szajiz nelkul elvezhettunk, ahogy a zenekar csak nekunk jatszik. 

Olvastunk egy picit, majd a napot a tengerparti napagyakon fekve, a csillagokat nezve fejeztuk be.