Fulop-szigetek - Malapascua (Monad Shoal, Bantigue, Chocolate Island)

Ma nagyon koran keltunk, hogy elerjuk az 5.30-as hajot. Ez a hely mar hozzaszokott a csipas szemu buvarokhoz akik hajnalok hajnalan mar fent vannak, csak hogy lassanak par capat. Megtudtuk, hogy a merulohely (Monad Shoal) igazabol egy elsullyedt sziget, ami majdnem ugyanolyan nagy, mint Malapascua. Az egyik ‘tisztito allomasrol’ a masikig fogunk menni es remenykedunk, hogy lesz ott egy-ket capa, aki tiszta akar majd lenni. Nagyon ugy hangzott, mint a Manta Tal merulesek Ticao szigeten, a kampok adta izgalmak nelkul.

Mikozben vizbe ugrottunk, hallottunk egy nagy csobbanast. Gyorsan odaneztem es lattam egy hosszu farokuszony veget eltunni. Aztan megegyet. Ez az egyetlen capafaj, amely kiugrik a vizbol, hogy halrajokat kergessen/iranyitson. Nagyon izgatottak lettunk es gyorsan merulni akartunk, mivel egyertelmuen ott voltak korulottunk.

Nem sok minden volt a tengerfeneken egy-ket kovet kiveve. Ott ultunk a homokon es vartuk, hogy a capak jojjenek. Gondoltam, na tessek, megegy unalmas merules es azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mi lesz a reggeli. Ekkor egy nagy fekete arny jelent meg a tavolban. Kiraly. Nagy fekete arnyak. Mivel a nap meg csak felkeloben van, ezert ugye nem lehetett sokmindent latni. Legalabb megegy merulest bejegyezhetek a konyvembe. Szoval mik is a valasztasi lehetosegek a reggelire?... Paul hirtelen megragadta a karomat, elore mutatott es gyorsan beallitotta a fenykepezogepet. Egy hatalmas capa jelent meg elottunk, pont az orrunk elott uszott el. Nagy fekete szemei voltak igy ugy nez ki, mintha folyamatosan meg lenne lepodve, hosszu, fenyes, ezust teste es megdobbentoen hosszu farkuszonya. Miutan beleolvadt a sotetbe, egy ideig egyikonk sem mozdult, ugy meg voltunk illetodve.

Miutan semmi mas nem tortent, elindultunk es egy falhoz ertunk. Felusztunk a tetejere aztan gyorsan visszabujtunk es lassan felkusztunk. Egy fiatal cetcapa korozott  elottunk, elvezte, ahogy a halacskak tisztogatjak. Minden alkalommal, amikor egy uj kort kezdett, ott uszott el elottunk. Legalabb 10 percig csak neztuk, nem birtuk rola levenni a szemunket. A nap vegre felkeloben volt es megvilagitotta a gyonyoru ezust testet. Paul termeszetesen rengeteg kepet es videot keszitett, teljesen lemeritette az elemet. Ezek a legjobbak.

Mar megint milyen szerencsesek voltunk! Ennel jobb merultest kivanni sem lehet.Csodalatos volt. Nagyon boldogok voltunk es hirtelen a hajnali keles volt a nap legjobb otlete.

Miutan visszaertunk, volt egy par orank pihenni. Meg ket masik alkalom vart rank, 10-kor Bantigue es 2-kor a Chocolate Island. Mind a ketto makro merules, azaz olyan fajta, ahol kozelrol vizsgalod a talajt, hogy pici herkentyuket talalj. Nagyon kozel kell maradni a talajhoz es lassan uszni, hogy semmi se kerulje el a szemedet. Mi meg sosem vettunk reszt ilyenen, igy tele voltunk varakozassal, bar bevallom, mi jobban szeretjuk a nagy tengeri allatokat es a szep, zatonyon elo szines halacskakat.

Kellemesen meglepodtem az elso merules utan. A viz tiszta volt, igy messzire el lehetett latni es nagyon sok erdekes dolgot lattunk. Alig varom, hogy ratehessem a kezemet egy ‘A Fulop-szigetek tengeri vilaga’-fele konyvre es megtalaljam minden kulonleges eloleny nevet. Nagyon orulok, hogy Paul sok kepet keszit, mert altalaban mire kijovok a vizbol, tobb mint a felet elfelejtem annak, amit lattam.

Ennek az angolnanak nagyon vicces az arckifejezese.

Talaltunk egy csapat macskahalat (forditas angolbol). Nagyon viccesek, egyutt usznak es mindenre egyutt reagalnak. Itt egy rovid video:

A masodik merules kevesbe volt izgalmas. A hely, ahova mentunk, Csokoladenak volt elnevezve, mivel be volt boritva barna szinu lagy korallal. Nem volt valami szep es a viz sem volt tiszta, csak par meterre lattunk el. Egy kep:

A merules vegen hallottunk egy kis durranast. Aztan egy nagyot. Gyorsan Paul-ra neztem, hogy rendben van-e, aztan a tobbi buvarra a csapatunkban, vegul a kiseronkre. Tenyleg azt hittem, hogy valami baleset tortent, valakinek felrobbant a tankja, vagy valami szornyuseg. A kiseronk azt jelezte, hogy minden rendben,  igy kozelebb usztam Paul-hoz es folytattunk a buvarkodast. Kesobb megtudtuk, hogy dinamit halaszat hangjait hallottuk. Felrobbantjak a korallt es az osszes hal elkabul. Ok pedig mennek es osszeszedik oket. Nagyon szornyu modja a halaszatnak. Ezek az emberek nemcsak kihalasszak az osszes halat a tengerbol, hanem teljesen elpusztitjak a korallt is. Ugy tunik, nehany ember meg mindig nem erti, hogy hosszutavon a halak tobb bevetelt hoznak  nekik, mint rovidtavon. A turizmus egy eppen fejlodesben levo agazat, nagyon sok ember utazik ide a vilag minden tajarol, es fizet erte, hogy lassa a halaikat, usszon a tengereikben, megszalljon a hoteljaikban es egye az eteleiket. Az, hogy a dinamit halaszat meg mindig letezik, es ilyen kozel egy olyan szigethez, ahol a vilagon egyedi capaik vannak, mindenkit nagyon elszomoritott a hajon.

4.30-ra mar a parton voltunk es hirtelen nem is tudtuk, hogy mit csinaljunk, Ez volt az elso szabad delutanunk amikorra semmi program nem volt tervezve. Egy kis alvas utan ittunk egy koktelt, aztan internetet vadasztunk. Feltoltottem egy-ket bejegyzest, aztan vacsiztunk. Holnap reggel aludhatunk, ameddig akarunk! Ez kemeny reggel 7 orat jelent.
Kulon koszonettel tartozunk Szabo Gyurinak, Veranak, Blankanak es Maximnak, hogy lehetove tettek a talalkozast ezekkel a gyonyoru allatokkal.