Dimakya Island (Diboyuyan Island)

Az utolso napunk a szigeten, az utolso nap a buvarkodasra es az utolso napja a naszutunknak.

Izgatottak voltunk, de egyben szomoruak is, hogy az alomnyaralas a vegehez kozeledik. Meg utoljara felhuztuk a buvarruhankat es elindultunk egy Diboyuyan nevu szigethez.

A merulesek hasonloak voltak a helyi zatonyhoz, a zavaros tengervizet is beleertve. Az egyetlen dolog, amit erdemes kiemelni, hogy talaltam megegy ‘shaded batfish’-t! Ez nem volt olyan szep, mint a masik, mivel az teljesen fekete volt, csak a korvonala volt narancssarga, mig ez olyan szinu volt, mint egy kozonseges ‘batfish’, szurke es csikos. 

Agy korall: 

Elefant korall:

Urleny korall (Paul nevezte igy): 

Agancs korall: 

Amikor visszaertunk a szallodaba, kidobaltuk a cuccainkat szaradni, felkaptuk a maszkokat es visszarohantunk a tengerbe. Ugy dontottunk, hogy megkeressuk a teknost. Mikozben keresgeltunk, rabukkantunk egy csapat ‘bigeye jackfish’-re. Eleg kozel tudtunk hozzajuk menni es Paul meg parszor keresztul is uszott a csapaton, egyaltalan nem tunt ugy, hogy zavarta volna oket. Mondtam Paulnak, hogy gyorsan hozza a fenykepezogepet, en pedig visszahuzodtam, hogy nehogy elkergessem a csapatot. Amig csendben varakoztam, kitalaltak, hogy ok fognak megnezni engem. Az egesz raj egyszerre felem fordult, mintha vezenyszora tennek, es elindultak felem, majd szetvaltak elottem es elusztak mellettem. Ezek a halak eleg nagyok, teljesen feherek hatalmas fekete szemekkel, mind engem nezve. Ugy neztek ki, mint egy csapat szellem. Altalaban elvezem, ha egy halraj atuszik rajtam, de bevallom ez az elmeny egy kicsit tul sok volt. Megkonnyebbultem, amikor elfordultak tolem. Szerencsere azonban kozel maradtak, igy amikor Paul visszaert, nagyon jo kepeket tudott kesziteni roluk.

Vegul otthagytuk oket es visszamentunk oda, ahol tegnap megtalaltuk a teknost, es lass csodat, most is ott volt! Ugyanaz a teknos volt, megismertuk, mivel a panceljabol hianyzott egy darab. Mivel mi csak a felszinen lebegtunk a maszkkal, igy nem tudtunk vele jatszani, de (amilyen a mi szerencsenk) par perc mulva feljott levegoert. Kidugta a fejet a vizbol, igy a felszinrol ugy latszott, mintha a loch ness-i szorny lenne, korulnezett, majd ujra lemerult a homokba, hogy folytassa az evest.

A delutan tobbi reszet a napon sutkerezve toltottuk, annyi napsugarat felszivva, amennyit csak tudtunk. Paul elszunditott, en pedig a konyvemet bujtam, hogy megtalaljam egy-ket halnak a nevet, amivel talalkoztunk. Az utolso nagy vacsora utan egy setaval fejeztuk be a napot a tengerparton.