Fulop-szigetek - Donsol, cetcapa es Szentjanosbogar Tura

Az idojaras nem nagyon tett boldogga minket, amikor felebredtunk. Az eg szurke volt es a mi maganparadicsomunk azott az esoben.

 Nagyon jol ereztuk magunkat Ticao szigeten es sok kedves emberrel ismerkedtunk meg, igy nehez volt a bucsu. Az eso vegig esett azalatt a ket ora alatt, amig Donsolba ertunk. Amikor beerkeztunk az obolbe, lattunk egy csomo bangkat (filippino hajo neve) egy helyen osszegyulni igy Paul azt a kovetkeztetest vonta le, hogy talaltak egy cetcapat. Nagyon remenykedtuk. Ahogy megerkeztunk, eloszor ledobtuk a cuccunkat a hotelban, ahol az ejszakat fogjuk tolteni (nincs internet), aztan dobtak is fel miket a hajora. Ujra elkezdett esni.

Harom oran keresztul a torolkozonk alol neztuk, ahogy zuhog az eso. Az embereink megint nem vettek eszre egyetlenegy cetcapat sem. Nem csoda. Az az egy dolog vigasztalt minket, hogy allitolag mar 4 napja egyet sem lattak a rossz ido miatt. Egyszeruen csak rosszkor voltunk ott. Kezd nagyon az az erzesem lenni, hogy ezt az egesz naszutat rosszkor terveztuk. Valahogy egy kicsit tobb napsutest kepzeltem el.

A hotel nagyon szepnek tunt, de sajnos az esoben nem tudtuk ertekelni az uszomedencet vagy a nagyon kenyelmesnek latszo fuggoagyakat.

Elsetaltunk ebedelni a hotel ettermebe. Nagyon szep volt, itt egy kep a gyumolcstalrol, amit desszertnek kertunk.

Egesz delutan esett. Ez nem fair! Az egyetlen remenyunk erre a napra a Szentjanosbogar Tura maradt habar ha en bogar lennek, tuti ki nem jonnek ebben az esoben.

Este 6-kor meg mindig zuhogott. Nagyon nem volt semmi kevem megegy orat az esoben ulni egy bangkan egy torolkozo alatt bujva. Ekkor mar teljesen sotet volt. Amikor meglattam a tutajokat meg a kenukat amiket hasznaltak, majdnem levagtam egy hisztit. En azokba be nem ulok! Szerencsere nem azokra kellett felszallnunk, a mi bangkankat akkor iranyitottak oda hozzank. Meg esernyoket is kaptunk, hogy ovjanak minket az esotol

A kiseronk elmondta, hogy a szentjanosbogarak a levelek ala bujnak es ott varjak meg, amig elall az eso. Hat gondolhatod, ez nem tett boldogga! Viszont egy par perc mulva elallt az eso es tobb bogarka jott elo. Allitolag ez volt a legjobb idoszak, hogy lassuk oket. Tobb es tobb mereszkedett elo es ott csillogtak a fan es a fa korul.Vegul az egesz fat beleptek es villogtak pici villanasokkal, mintha pici tunderek tancoltak volna. Meg szinkronizaltak is a villanasokat igy ugy nezett ki a fa, mint egy karacsonyfa. Nagyon szep volt! Ott alltunk a hajon Paullal, hipnotizalva a latvanytol. A kiseronk azt mondta, hogy jobban villognak, ha egy bizonyos zajt hallanak, igy mi is es a kiseroink is szamolasra elkezdtunk tapsolni, amit en eleg viccesnek talaltam.Sajnos lehetetlen volt kepet vagy videot kesziteni, mivel ahhoz a fenyuk nem volt eleg eros. Az egyik kiseronk megfogott egy parat es beleejtette oket a tenyerembe. Ezek a bogarak olyan kis picik es olyan sok fenyt adnak! Kesobb az egyik odaszallt az esernyomre es ott rohangalt egy darabig. A kiseronk azt mondta, ez szerencset jelent. Remelem, ez az idojaras valtozasara vonatkozik!

Kb. 20 percig csodaltuk a villano fenyecskeket. Amikor visszaertunk a szobankba, egy kicsit jobb kedvem lett. En es az idojaras holnap ujra kezdjuk.

(Tudom, hogy nalunk otthon vannak szentjanosbogarak, (habar en meg ennyit egy helyen sosem lattam), de Paul meg sosem latta oket, es csak forditom a bejegyzeseket az angolbol).